Elérsz

„Ha a villám átcsaphat rajtad
Mikor feszültség uralja arcodat
Urald magadat, vészeld át életed
Fogom kezed, mondd: megengeded

Ha átjössz hozzám az éjszakán
Mosolyod nyújtsd, elér hozzám
S visszaszól, kacagtunk már valahol
Hol egymással járt menny és pokol

Száradt szív, halott szemek
Félénk lélekfalak, teérted megyek
Táguló tér, hiszek egy Istenben
Nem mentem el hozzá még egyszer sem

Most a fekete lyukban eltűnök
Ha kell, az ördögökkel feljövök
A Sehonnaiból visszaúszok a Styxen
Magamtól elmerülve, lopakodó szívvel
Ki nem mondott tiszta vággyal
Vársz egyre a megvetett ággyal

Hosszú volt az életút, kimerültem rajta
Keményre vágták a képzetem: ez elveszett fajta
Üvöltenék, ha a béklyó a számon nem zárna szorosra
Rabláncra vert ideáim nem lógnának sorjában felakasztva
Gleccserjégen csúszkálok mezítláb, örök hó ontja rideg sugarát
És mégis élek, megtalálom a szádat, mely belémitat egy leheletnyi imát

Hulló Hold, szálló Nap
Szökő üstökös, a ma holnap
Fehérre dermedten nézem rossz kedvem
Csupaszra vedlettem, elhagyom életem
Szánkón suhanok az égető nyárban
Megfogom a lelked az izzó éjszakában

Belőled élek
Csekélyek az erények

Szédülök, szétesett a világom
Szánom magam, elvettem, mi megáldott
Elhervasztottam a kórót is az árkon
Elszáradt a mezőm alattam, elbotlom

S te majd ott állsz fölöttem
Benned sose kételkedtem
Visszaadod az álmom
Megőrzöd a lángom”