„Az újdonság az, hogy a kormány gesztusainak és a jövő januártól hatályos új alkotmányunk világos útmutatásának köszönhetően végre merik hallatni a hangjukat az egyszerű bírók is, akik eddig csendben tűrték Baka András és elődeinek hatalmaskodását, és akik ugyanúgy szenvedtek attól, hogy egy bűn rossz rendszer fenntartásában kell részt vállalniuk, mint a pulpitus másik oldalán állók, s akik szemlesütve mondták ki az ügyfeleknek egy márciusi tárgyaláson, hogy a következő fordulóra mondjuk november végén nyílik lehetőség.
Az első megszólalóknak éppen lapunk adott helyet. Völgyesi Miklós a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnökeként mondott kérlelhetetlen kritikát, Bónis Éva, Ravasz László vagy éppen Rázsó Ferenc egyszerű bíróként vette a bátorságot, hogy áttörje a hallgatás falát. A sok megaláztatás, etikai vizsgálat és kirúgások után végül fordulatot hozott az első fecskék bátorsága: immár a magyar bírók kétharmadát tömörítő Magyar Bírói Egyesület is vállalta, hogy egységes állásfoglalással rántja le a leplet az álszent rendszerről.
A bírák szava többet ér, mint bármely politikusé, hiszen most minden polgár elgondolkodhat azon: vajon miféle függetlenség, miféle parádés belső demokrácia az, amelyből éppen az érintettek kétharmada nem kér. Legalább olyan jó, mint a megboldogult népi demokrácia...”