Az alaptörvény asztalának esete a gaz ketchuppal

„Napsütéses időben érkeztünk meg (mármint én, a kék szalag és az elvetemült ketchup) a tervezett helyszínre, a Budapest, V. kerületi Polgármesteri Hivatalhoz. Hiszen a tegnapi hírekből már tudtam, hogy a stréber kis Rogán volt az egyik legfürgébb... A kapu őrizője mindent tudó sandasággal hallgatta »ártatlan« kérdésemet:

- »Tessék mondani, hol találom az alaptörvény asztalát?«
- »Miért keresi?« kérdezte, miközben bizalmatlanul sandított a mellemen virító kék szalagra.
- »Szeretnék rendelni egy dedikált példányt.« mondtam 15 évnyi, tárgyalótermi gyakorlaton edződött pókerarccal.

- »Hmm...ott van...« sóhajtott fel meggyötörten a portás és arckifejezésén érződött, hogy már semmi jóra nem számít. Éreztem, hogy átlát rajtam és pontosan tudja, hogy nem a nemzeti együttműködés orbáni rendszerének egyik, feltétlen híve áll előtte.

Óvatosan elindultam az alaptörvény asztala, azaz a misztikus orbáni hatalom újabb, szakrális kegyhelye felé. Az idő egy pillanatra megállt, de nem így az »asztalszolga«. Ő ugyancsak óvatosan távolodni kezdett...egyenes arányban az én közeledésemmel.

Gondtalan és boldog (még) fidesz-hívőt alakítva készítettem néhány fotót (dokumentálva, hogy milyen volt előtte...), majd leültem az asztalka mellett elhelyezett, kényelmes, vörös bársonyfotelbe. Közben örömmel konstatáltam, hogy maga az asztal is vörös, sőt úgy láttam, hogy ennek még »tettestársam«, a ketchup is örül a szatyorban...”