Új hazafiság

„A magyarságot területileg és érzelmileg is olyannyira megviselő trianoni szerződés sebei máig kezeletlenek maradtak. A jobboldal múltidéző nacionalizmusa és a balliberális erők szemlesütött, érdektelenségig terjedő bagatellizálása csak egyre mélyíti a kibeszéletlen konfliktusokat. Új hazafiságra van szükség, mely képes őszintén szembenézni a múlttal, de képes konstruktív jövőképet is adni. Olyan új hazafiságra, mely a magyarságot nem ellenkultúraként, nem valamivel vagy valakikkel szemben határozza meg, hanem autonóm, önmagát meghatározni képes, sokszínű közösségként. (...)

A mi generációnk a szabadságot már nem kiváltságként, hanem szerzett jogként tiszteli, és e szabadságával élni kíván akkor is, amikor a jövő Magyarországáról és egy optimista, pozitív nemzettudatról gondolkodik. Nemzedékünk nem fogadhatja el a készen kapott válaszokat, a kitaposott ösvényeket, a kudarcközpontú történelemértelmezéseket. A mi feladatunk, hogy új kérdéseket állítsunk a nemzetpolitikai viták fókuszába a »hol rontottuk el, hogy jutottunk idáig és ki a hibás« önmagukba csavarodó álkérdései helyett. Ami új erőnk, az optimizmusunk, a jövőbe, a fejlődésbe vetett hitünk abból fakad, hogy ismerjük ennek az országnak a potenciáját, a benne élők tehetségét. Minket az érdekel, hogy miként lesz Magyarország egységes, öntudatos és optimista nemzet, amely békében él szomszédjaival, törődik határon túli honfitársainkkal, támogatja autonómiatörekvéseiket, büszke múltjára, és van jövőképe.

Képtelenség, hogy csak akkor örüljünk magyarságunknak, ha nyerünk az olimpián a szerbek ellen, ha gazdasági teljesítményben lekörözzük a románokat vagy ha Mátyás királyt emlegetjük. Hisszük, hogy a közös öröm új gyújtópontjainak megtalálására van szükségünk, amelyek jótékony, pozitív fénnyel vonják be magába forduló országunkat. Az új hazafiságban ész és szív egyszerre van jelen. Szenvedéllyel kell harcolnunk ésszerű célokért. Törésvonalakat kell átugranunk, árkokat kell betemetnünk, hogy felemelt fejjel tehessünk hitet az egy magyarság eszméje mellett. Mert a magyarság ideológiamentes, közös otthonunk, ahol nem csak a jobboldal a nemzeti oldal: mindenkinek ott a helye az asztalnál, és soha többet, senki sem sajátíthatja ki magának az igazmagyarság kategóriáját.”