Láncszem

„Akin mindig látszik, hogy egy másodpercre sem gondolja komolyan mindazt, amit éppen mond - csakhát tudja, hogy mi is tudjuk - most éppen ezt kell előadni ahhoz, hogy szaladjon a szekér. Schmitt karrierjének - kétségtelen sármosságán túl - egyik titka minden bizonnyal a végtelen igazodni tudás. Az, hogy ő sosem akart semmit elérni a karrieren és a világi javakon túl. S miután ezt kétségtelenül magas színvonalon művelte, hát a szó hagyományos értelmében mégiscsak vitte valamire. Hogy ez azért erkölcsileg elég szégyenteljes, az nem számít. Mindenesetre ezért is jelölte őt elnöknek - egy Bulgáriából küldött képeslapon, hogy nagyobb legyen a megalázás - a kedves vezér. Olyasvalakire volt szükség, aki sosem, még véletlenül sem próbál a legkisebb mértékben sem ellentmondani. Akinek politikai értelemben nincs önálló akarata, de még lelkiismerete sem.

Ismerünk a történelemből olyan lelkes híveket, akikben azért, látván mihez adták a nevüket, feltámadt valami, hogy ezt már mégsem lehet hagyni. De Schmitt tökéletes választás - ő mindenhez lelkesen asszisztálni fog, ahogy egész életében tette, snájdig mód. Ha úgy hozza a sors, egy szép napon még ahhoz is, hogy határidő előtt félreállítsák, mert a kedves vezérnek megtetszett mondjuk a kilátás a budai erkélyről. Akkor is fessen halad majd a pénztár felé és vigasztalódik a kassza csörgésével.”