Igen, lenn, délen

„Lenn, délen azért mégis más a helyzet. Kicsit más, és erről nem szólnak a hírek. A Kanári-szigetek Spanyolország egyik legelmaradottabb régiója gazdaságilag, szinte egyedüli bevételforrása a turizmus. Ha el hisszük azt a dogmatikus mondatot, hogy „kevés a turista”, akkor abból következhetne az a megállapítás, hogy crisis van. De a nyolc Kanári-szigeteki reptér összforgalma 18%-al nőtt idén, a tavalyihoz képest. A turista tehát jön, nem is kevés, a turizmusra berendezkedett „canario”-k csak becsületből panaszkodnak, mert a híradásokból hallják, hogy criris van, akkor crisis van.

Lenn, délen azért munkalehetőség is van, igaz; munkanélküli is. Csak lehet, hogy a munkanélküli nem keresi a munkát. Mert ott is ismert a munkanélküli-segély intézménye. Négy évvel ezelőtt ez az összeg havi 500 euró volt, mára ez lecsökkent havi 400 euróra – mert crisis van. És abból vidáman el lehet élni, még lenn, délen is; főleg, ha hozzájön egy kis fekete vagy egy kis szürke.

De ha a munkakereső fiatal és a munkalehetőség találkozik, akkor számunkra meglepő dolgok születnek. Egy, a Madrid-i rendőr akadémiát fél éve végzett fiatal két hét alatt talált magának munkát, mára már irodavezető egy rendőrőrsön. Havi 2000 eurót keres, 26 évesen már a saját házát építi. Indiszkrétnek tűnő kérdésemre, hogy mennyiből is lehet itt felhúzni egy házat, azt felelte, hogy öt hónapot kell ezért neki dolgozni. Vagyis: tízezer euróból, öt hónap fizetéséből felépíti a maga kétszintes, 250 négyzetméteres házát, aminek felső szintje apartmanként fog szolgálni – mert van rá igény. Aztán Ő is visszakérdezett, hogy az én hazámban mennyit kell dolgozni egy ház felépítéséért. Mondtam, hogy nem öt hónapot, hanem ötven évet. Nevetett, mert azt hitte, viccelek.”