Hogyan lettem devizaidióta?

„Az elemzők azt mondják, a bankok is hibásak, hogy ész nélkül szórták ki a devizahiteleket, de az emberek – a háztartások – még hibásabbak. A magyar emberek különösen. Kellett a CHF másutt is – Ausztriában, Lengyelországban, egyebütt –, de sehol annyira, mint nálunk. Sehol annyi mindenre, plazmatévére, nyaralásra, idióta luxusra. Pedig a bankok szóltak, mondják az elemzők, hogy kockáztatni kockázatos.

Ez igaz, az elemzőknek még sincs teljesen igazuk. Az emberek nem közgazdászok. Kádár alatt nem kellett a pénzről gondolkodni, vagy ha igen, nem úgy, ahogy Kádár után kellett volna. A többség most tanulja meg, hogy a pénzügyi analfabétizmus ideje lejárt.

Az is lehet, hogy késő. Dőlhetnek az emberek, dőlhetnek a bankok. Az eurózóna inog, Amerika vacakol, Kínában sincs kolbászból a kerítés. Japán is kőkemény gondokkal szembesül, Svájcnak sem esik jól, ami történik. Ha a jen, de pláne a frank megrezzen, menekülődeviza sem marad. Nem kizárt, hogy ideje globális katasztrófa-forgatókönyveket írni.

Az élet persze a nagy gazdasági világválság után is ment tovább.”