„Édesapám élete arra tanít minket, hogy a küzdelem soha nem hiábavaló” – könyvben él tovább a Fradi-legenda Simon Tibor

„Egy normális világban ilyen soha nem történhetett volna meg. Egy normális világban most itt ülnénk és ünnepelnénk Simivel a születésének hatvanadik évfordulóját” – kezdte bevezetőjében Ballai Attila, a Nemzeti Sportrádió főszerkesztője, a Ferencvárosi Torna Club egykori sajtófőnöke a Simon Tibor 60 című könyv bemutatóján. A Fradi tragikus sorsú labdarúgója szeptember elsején töltötte volna be a hatodik ikszet, részben ebből az alkalomból készült el a 256 oldalas kötet 350 képpel.

Ballait egyébként sokan idézik, amióta a következőket mondta róla: „Simon Tibi habitusa, nemcsak a pályán belüli, hanem a pályán kívüli magatartása testesítette meg azt a fradizmust, amelyet azok a Fradi-szurkolók vallanak a magukénak, akik személyesen őt már nem is ismerhették, de ott állnak a táborban és éneklik, hogy »küzdeni mindig, feladni soha!«. Simon sírfelirata is lehetett volna ez.”

Az FTC-vel 1992-ben, 1995-ben és 1996-ban magyar bajnoki címet szerző, tizenhatszoros válogatott védő 2002 áprilisában hunyt el, miután egy budai szórakozóhelyen verekedésbe keveredett, és amelynek következtében súlyos koponya- és agysérülést szenvedett. 

A pályafutása során a népligeti klubban 

• 1985 és 1996 között 194 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, 
• bajnoki címei mellett 1991-ben, 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett, de 
• tagja volt az 1995-ben első magyar csapatként a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutott Ferencváros keretének is.

A néhai kőkemény bekk tekintélyét, népszerűségét, elismertségét jól szemlélteti, hogy a mű társszerzője, Dénes Tamás annak ellenére elvállalta a könyv összeállítását, hogy nem zöld-fehér érzelmű. Szerzőtársa, a Mandiner sportrovatának egykori helyettes vezetője, újságírója, Vámos Tamás is azt emelte ki, hogy az írás során időutazáson vettek részt. „Azt hittem, jól ismertem Simit, de minden fejezet elkészültével újabb és újabb történetet tudtam meg róla. Mindenki szívesen mesélt, beszélt, többen még amiatt is elnézést kértek, ha elsőre nem tudták felvenni a telefont, vagy nem voltak azonnal elérhetők” – tette hozzá Vámos.

Az emlékezés mellett szomorú aktualitása is akadt az eseménynek: a volt játékostársak közül sokan – Bánki József, Dzurják József, Keller József, Lipcsei Péter, Mátyus János, Nyilas Elek, Szűcs Mihály, Telek András és Vincze Ottó – éppen Havasi Mihály, a Fradi-család ikonikus tagjának, egykori technikai vezetőjének a temetéséről érkeztek a bemutatóra. Rajtuk kívül ott volt Bodnár József „Szakáll”, az FTC ugyancsak legendás masszőre (mint a könyvből kiderül, Simon Tibor vele követte el a legtöbb csínyt), Magyar Zoltán, a Ferencváros korábbi technikai vezetője, majd klubigazgatója, Szieben László, a Csepel volt kapusa (akinek Simi az első NB I-es gólját lőtte), Märcz Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, a férfi vízilabda-válogatott egykori szövetségi kapitánya is. 

Simon Tibor: „Küzdeni mindig, feladni soha!”

Vámos Tamás szerint nem csak megtisztelő, hanem nagy élmény is volt számára ez a munka, mert újraélhette fiatalságát, a nyolcvanas-kilencvenes évek futballját. 

– jegyezte meg. 

Bánki József, a Ferencvárosi Torna Club együttesével három bajnoki címet és két Magyar Kupa-győzelmet szerző korábbi középpályás arról beszélt, hogy Simon „jelenség volt” , akinek a „küzdeni mindig, feladni soha” -filozófia örökérvényű volt, akárcsak a „lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha”-szállóige is.

– fogalmazott Bánki.

Mindig motiválni akarta a csapattársakat, szurkolókat, vezetőket

Simi gondolatai a mai napig élénken élnek a magyar szurkolókban, noha a fiatalok közül sokan nem is látták őt játszani. A tiszteletet elsősorban az elszántságával és győzni akarásával vívta ki az emberek körében, amelyek minden mérkőzésen jellemezték. 

Apámat a küzdeni tudás, az akaraterő, a Ferencváros iránti végtelen lojalitása vitte előre. Mindig motiválni akarta a megfelelő irányba a csapattársakat, szurkolókat, vezetőket – egyszer ehhez finomabb, máskor pedig erősebb stílust választott. Ez a könyv tisztelgés édesapám emléke előtt, és én pedig szeretném továbbadni a fiamnak azokat az értékeket, amiket ő képviselt. A világnézete, kitartása, harciassága, küzdőszelleme a mai világban is nagyon fontos erények” – hangsúlyozta az immár 37 éves ifjabb Simon Tibor.

A 2-es számú mezt a 2002 áprilisi tragédia után azonnal visszavonultatták, ezt már Simon Tibor után senki nem viselheti többé az Üllői úton. 

Fotók: MSÚSZ/ Róth Tamás