Az ELTE docense nagyot akart mondani, de a valóság arcul csapta.
A Török Gábor-saga újabb felvonása ott kezdődik, hogy Török Gábor az Eötvös Loránd Tudományegyetem falain belül egyetemi docens, a politikatudományi intézet oktatója. E háttérrel, szokásához híven, elemezte a szegedi Háborúellenes Gyűlést, azon belül is Áder János felszólalását.
Török kifejtette: bár a hivatalban lévő köztársasági elnöktől sem lehet elvitatni a politikai véleménynyilvánítás jogát – példaként Sólyom Lászlót említve, aki több alkalommal is bírálta a szocialista-liberális kormányzást –, a szerepfelfogásnak igenis vannak határai. Álláspontja szerint az alkotmány nem politikai semlegességet vagy némaságot vár el az államfőtől, hanem a nemzet egységének kifejezését. Ezt a feladatot azonban szerinte lehetetlen teljesíteni akkor, ha az elnök „folyamatosan az egyik csapat mezében fut ki a pályára”.
Úgy véli, az elvek és értékek képviselete önmagában nem probléma, ám ha a pártpolitikai hovatartozás felülírja ezeket,
az államfő elveszíti annak esélyét, hogy valóban a nemzet egészének képviselőjeként viselkedjen.
A volt köztársasági elnökök esetében – mutatott rá Török – már nem érvényesek ilyen szigorú megkötések, ugyanakkor a társadalom továbbra is a nemzeti egység egykori megtestesítőit tiszteli bennük, ezért részesülnek élethosszig tartó juttatásokban. Török Gábor szerint az, hogy egy leköszönt államfő milyen közéleti szerepet vállal, kizárólag az ő „belátásától, szerepfelfogásától és ízlésétől” függ: akár pártpolitikus, sőt miniszterelnök is lehet, ha erre ambíciót érez.
A politológus ugyanakkor egy éles történelmi párhuzammal igyekezett érzékeltetni a helyzet visszásságát. Úgy fogalmazott: akiknek most tetszett Áder János szereplése a Háborúellenes Gyűlésen, azok feltehetően „akkor sem vonták volna fel a szemöldöküket, ha mondjuk 2002-ben, a választások előtt Göncz Árpád a Horn-kormány eredményeit ismerteti az akkori ellenzék egyik kampányműsorában”. Akiknek pedig most ellenszenves volt a felszólalás, azok ezt is rossz szemmel nézték volna.
Csakhogy éppen itt bukik meg Török Gábor a képzeletbeli politikatörténeti vizsgán: Göncz Árpád ugyanis 2002-ben valóban meglehetősen látványos kampányrendezvényt hozott össze, nem is akárkikkel.
Ott volt Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, valamint Kupa Mihály, a Centrum Párt vezetője – mindez ráadásul Göncz Árpád saját otthonában.
Nyitókép: Ficsor Márton
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Drámai és megható pillanatok az interneten: a miniszterelnök személyesen kért segítséget, hogy megtalálja a fehér inges, kalapos kisfiút, akinek a szegedi tömegben nem tudta aláírni a zászlaját. A DPK közössége azonnal megmozdult, és csodával határos módon előkerült az édesanya.
Az összeggel kárpátaljai gyermekeket segítenek.
A kezdeti tiszás lendület hangzavara most csöndesedik, és a józanabb hangok jobban hallatszódnak. Horváth K. József írása.
A volt köztársasági elnök a Magyar Nemzetnek adott interjút.
A miniszterelnök személyesen küldött ajándékot egy „Edina” nevű hölgynek, mellé pedig egy sokatmondó bibliai idézetet írt.
Ez igen, fiam, ügyes, magam is így csinálnám!
Így hazudnak Dél-Afrikáról, privilegizált fehérekről és Trump kedvenc elnökéről.
