Hatály

„Becsukni néhány politikust, aki hitelt adott a mindenféle tudományos elismeréssel hitelesített tudósoknak, kétségkívül népszerű, de jogszerűtlen eljárás lenne. Ráadásul mi lesz, ha az adócsökkentés gazdaságélénkítő hatásában reménykedő gazdaságpolitika sem váltja be a hozzáfűzött reményeket? Perbe fogják azokat a politikusokat, akik adócsökkentést hirdettek? Már csak ezért is jó tudni, hogy nincs visszamenőleges hatályú jogalkotás és -alkalmazás, s csak azért, mert valaki felelős volt az ország eladósításáért, még nem lehet bírósági úton felelősségre vonni. Hozzátéve, nem kellene ezzel hergelni a közvéleményt. Ugyanakkor a felelősök és üzlettársaik is érzik, hogy »elböszméztek« valamit, ezért a kézen-közön elsinkófált, elpazarolt ezermilliárdokat megpróbálják a lakosság számlájára írni.

Mesterházy Attila szerint nem volt hiábavaló az ország eladósítása, mert az államadósság-növekmény elment a tizenharmadik havi nyugdíjra, a közszféra béremelésére, autópálya-építésre. Remekül hangzik, csak ott vérzik el az állítás, hogy ha összeadjuk a nyugdíj- és béremelések, az autópálya-építkezések nagyvonalúan számolt költségeit, az államadósság-növekmény összegének még a fele sem jön ki. Lehet, hogy Mesterházyt meglepi, de az úgynevezett jóléti kiadásokba a párttársainak és azok le- és elkötelezettjeinek, adósainak és hitelezőinek, bizniszkörének és pereputtyának juttatott szakértői, környezet-, hatás-, előtanulmány írói, vizsgálati, elemzői, felelősségáthárítói díjak még akkor sem tartoznak bele, ha minden kétséget kizáróan a ballib törzsgárda és holdudvar jólétét segítették elő. Nekik valóban nem volt hiábavaló az ország eladósítása, de ők még a megtévesztett szavazókkal együtt sem teszik ki az ország ötödét.”