„Moammer Kadhafi megbukott. Húzhatja még órákig, sőt akár napokig-hetekig, a lényegen ez mit sem változtat.
Megbukott, mert fél éve erre ítélték.
Nem Tripoliban, nem a határtalan sivatagok beduinsátraiban, de még csak nem is szűkebb-tágabb családjában.
Az ítélet Washingtonban született, majd rábólintott Párizs és London, Berlin semlegessége mellett elfogadta az Európai Unió.
Ha nincs az ítélet, Kadhafi rendszere ma is él, sőt nagyon sokaknak virul is. A politikai átmenet kérdése pedig legfeljebb abból a szempontból merül fel, hogy melyik mélyen szimpatikus fia örökli majd a »zöld ügyet«.
Félreértés ne essék, Líbia az uralkodó elitet leszámítva nem volt a földi mennyország Kadhafi alatt. De lássuk azt is tisztán, hogy a líbiaiak többsége nem élt rosszul, sőt olyan szociális támogatásban részesült az államtól, amiről a környező országok polgárai még álmodni sem mertek volna – a »szomszédok« a líbiaiaknak már büdös, alja melót jártak elvégezni Kadhafi országába. Habár például az első házasok állami ajándékautója a jóllakott Nyugaton sem lett volna elhanyagolható juttatás.”