Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Abban, hogy már a korai magyar középkorban is társadalmi problémát jelentett időnként a bekarmolt arconpörgés, több forrás alapján is biztosak lehetünk.
„Merseburgi Thietmar szász krónikaíró (akinek sok államalapítás-környéki leírást köszönhetünk hazánkról) rögzített egy érdekes tulajdonságot I. István édesanyjáról, Géza fejedelem (971/2-997) feleségéről, Saroltról. Egészen pontosan azt, hogy Sarolt a lovat »katona módjára ülte meg«, »mértéktelenül ivott«, és »egy embert hirtelen haragjában […] megölt.« Mindez tartalmazhat – mivel mégiscsak nyugati keresztény íróról van szó – némi túlzást, de az biztos, hogy Sarolt natural born szigorú magyar asszony volt. Következtethetünk még valamire. Ugyan Thietmar nem írja, hogy mit ivott mértéktelenül Sarolt, de argumentum ex silencio leszögezhetjük, hogy nyilván baromira nem vizet, valamint nem is olyan italt, ami egy nyugati kereszténynek szemet szúrt volna (aztán külön meg is említette volna), tehát nem például kumiszt, hanem sokkal inkább bor lehetett itt az ivás tárgya.
A magyar történelemben a részegeskedést szankcionáló első törvények Könyves Kálmán (1095-1116) második törvénykönyvéből származnak – tehát István és László még nem szólt ilyesmiről szabályozások szintjén. Kálmán a 48. cikkelytől az 51. cikkelyig szentel ennek sort a második könyvében. Például: „Ha az áldozópap másokat ivásra kényszerítene, vagy kényszeríttetvén maga részegednék le, tegyék le tisztségéből.” (49§) Vagy: „Ha valaki a nemesek közül mást ivásra kényszerítene, vagy kényszeríttetvén lerészegednék, negyven napon át vezekeljen.” (51§) Elég kemény.
Utolsó momentumként a királyi alkoholizmusról. A krónikák – mint Thietmarnál is látható volt – sokszor nem hallgatják el az előkelőségek rossz tulajdonságait, így a Képes Krónika is leírja II. (Vak) Béla (1131-1141) királyról, hogy »miután az ország megerősödött a kezében, borivásra adta magát. Udvari emberei hozzászoktak ahhoz, hogy bármit kérjenek is a királytól részegségében, megkapják; és részegsége elmúltával a király nem vonhatja vissza.« A leírás akkor is súlyos, ha tudjuk, milyen elképesztően szigorú trónharcos időszak után sodródott Béla alkoholizmusba; azt meg elképzelhetjük, hogy világtalanként, az Ilona nevű, szerb származású, leírásaink szerint durván amazontermészetű nőszemély feleség mellett az uralkodás egyfajta konstans alászállás lehetett a szopórollerek kénköves világába.”