A Frankensteinre bízott felsőoktatás

„A mostani helyzet több szempontból is a bűnös nyolc évet idézi, abból is a 2002-2006 közötti időszakot, amikor a néhai Szabad Demokraták Szövetsége színeiben egy bizonyos Magyar Bálint vezette az oktatási tárcát, akitől mind a nagyobb koalíciós partner oktatáspolitikusai, mind az oktatás résztvevői permanensen agyvérzés közeli állapotban voltak. Magyar egyik remek ötlete volt többek között a felsőoktatási intézmények infrastruktúrájának PPP konstrukcióban történő felújítása, amely minden bizonnyal rengeteg embernek, többek között pártközeli vállalkozónak érte meg, csak épp a magyar államnak és a felsőoktatási intézményeknek nem. Magyarnak ebből természetesen semmi baja sem lett, ahogy abból sem, hogy 2005-ben totális káoszba fulladt az új érettségi rendszer debütálása.

Ilyen teljesítmény mellett valószínűleg bármelyik szoci politikus repült volna, ám mindezt nem lehetett megtenni az SZDSZ szürke eminenciásával, aki így egészen 2006 tavaszáig tarthatta rettegésben a magyar oktatási rendszert. Bár Hoffmann Rózsát bajos elképzelni a KDNP szürke eminenciásaként, nagyon úgy tűnik, hogy a magát épp önálló pártnak álmodó kereszténydemokraták identitásképző erőként használják államtitkárukat, aki bármennyire is gáz, mégis az ő emberük – no meg korábban az MSZMP-é, de a NER-ben ez már régóta nem számít gondnak.

A párhuzam azon a ponton véget ér, hogy míg az SZDSZ egészen 2006 őszéig valós, bár szerény társadalmi támogatottsággal rendelkező alakulat volt, addig a KDNP újjászületése a kétezres évek közepén Orbán Viktor Frankenstein-projektje volt. Bár a klasszikus történet szerint ezen a ponton következne a szörny szembefordulása teremtőjével, a dolgot igen kétessé teszi, hogy Mary Shelley esetében Frakenstein teremtménye nem kapott képviselői tiszteletdíjat, költségtérítést, avagy esetenként kormányzati Audit.”