Történeti alkotmány

„Az elmúlt időszakban több cikk boncolgatta a történeti alkotmány fogalomkörét. A szerzők igyekeztek listát készíteni a történeti alkotmány legfontosabb darabjairól. A tudományos értékelés java még előttünk áll. A hatályos magyar jogban is vannak olyan elemek, amelyek egészen a feudalizmusig nyúlnak vissza. Ilyen például az öröklési jogban az ági öröklés. Ági vagyonról akkor van szó, ha nem maga az örökhagyó szerezte a vagyontárgyat, hanem azt valamelyik felmenőjétől örökölte, vagy azok ajándékozták neki. Ezt a vagyont, ha az elhunytnak nincsenek leszármazói, nem a túlélő házastárs, hanem azok a szülők öröklik, akiktől a vagyonrész az örökhagyó tulajdonába került. Az ági öröklés a középkori ősiség elvén alapul, speciálisan magyar jogintézmény, amelyet az 1871. évi jogászgyűlés is feudális maradványnak minősített. Azóta azonban kiállta az Alkotmánybíróság próbáját is.

Talán a jogásztársadalom presztízsét sem kezdené ki vészesen, ha egy-két önkritikus nyilatkozat elhangzana arról, hogy eddig miért hanyagolták el a magyar jogtörténet (történeti alkotmány) értékelvű feldolgozását. Ha ez megtörténik, bizonyára kevesebben mosolyognak majd olyan »vívmányokon«, mint az Aranybullából az alkotmányellenes hatalomnak való ellenállás jogán (ius resistendi) vagy az 1848. áprilisi törvényeken. Jó lenne, ha minél többen tudnák, hogy éppen ez a törvénycsomag alapozta meg az állampolgári jogegyenlőséget, az egymást ellenőrző és korlátozó hatalmi ágak elvét, a végrehajtó hatalom választott képviselet általi felügyeletét, a közteherviselés elvét, a vallás- és tanszabadságot, a nyilvános kifejezés szabadságát, de a választójogon és népképviseleten alapuló állami szuverenitást is.”