Egyház, kétház... tizennégyház - avagy mi a baj az új egyházügyi törvénnyel?

„Az újonnan elfogadott egyházügyi törvény, bármennyire is szeretnék egyesek az ellentétét elhitetni velünk, nem egyházellenes. Nem akar megszabadulni az egyházaktól, hiszen nyitva hagyja az ajtót a vallási közösségek előtt, hogy megszerezhessék ezt a rangot. Mindösszesen annyi változott, hogy nem adják ingyen: kitartással, teológiai és hitéleti megalapozottsággal, történelmi folytonossággal lehet kiérdemelni. Egyházi rangot kaphat olyan szervezet, amely vallási tevékenységet végez elsősorban, van hitvallása, tanítása, vannak képviselői, tevékenysége nem sért semmilyen törvényt és jogszabályt, sem mások jogait, szabadságát és legalább 20 éve szervezetként működik Magyarországon. Amely szervezet teljesíti ezeket az elvárásokat, az megkaphatja a hőn ámított jogi értelemben vett egyházi rangot. De talán ez is csak egy címke és a lényeg sokkal mélyebben van: a közösség erejében, akár egyház, akár nem. (...)

Az egyházakra vonatkozó törvénykezés sérti-e az állam semlegességének elvét? A jelenlegi szabályozás, mint Semjén Zsolt rámutatott, teljes mértékben elkülöníti az egyházi és az állami szerepköröket, ugyanakkor elismeri az egyházaknak a közösség szolgálatában végzett morális és szociális tevékenységét. A korábbi kormányzati ciklusban az állam képviselői sokszor ellenségesen tekintettek az egyházakra és jogsértő módon igyekeztek visszatartani a törvény szerint nekik járó anyagiakat. Ez a helyzet mára megszűnt. Ez azonban csak annyit jelent, hogy az állam, semlegessége mellett, jogalkotó és egyben jogkövető magatartást tanúsít az egyházak iránt. Az egyházakra, ismerjük el, szükségünk van mai életünkben - nemcsak mint a hitélet kereteire, hanem mint élő és ható társadalmi erőkre, amelyek képesek arra, hogy a közösség moralitását, jellemét, tanügyét megerősítsék.”