„A parlamenti választási rendszer módosítása kapcsán a Fidesz első, tavaly benyújtott javaslata volt a kakukktojás. A Kósa-Navracsics-Répássy-Rétvári jegyezte indítvány nem a kormánypárt aktuális érdekei alapján változtatott volna, olyannyira önmérséklő volt, hogy ezzel kapcsolatban akár még az »elegancia igénye« is felvethető lett volna. Nem meglepő, hogy kukába került: a napokban bejelentett és már több helyen okosan tárgyalt Áder-javaslat mögött világosan azonosítható a politikai kalkuláció: ha ebben a formában fogadja el a parlament, az már nem a „régi” vegyes rendszer lesz, hanem – elsősorban a kompenzációs elem kiiktatása és nem az egyfordulóssá tett szavazás miatt! – egy alapvetően többségi, a győztes mindent visz irányba elmozduló eljárás.
Két dologtól óvnék ezzel kapcsolatban: a pánikkeltéstől és a habveréstől. Ha a választási rendszerben nem sérülnek az alapvető elvek (mint az általános, egyenlő, titkos választójog), lehet ugyan kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb, szimpatikusabb vagy ellenszenvesebb megoldásról beszélni, de egyik sem hozza el a demokrácia végét. Ebben a keretben egyetlen kormánypárt sem tud olyan eljárást kitalálni, amely akkor is hatalmon tartja, ha a választók elsöprő többsége változást akar. Léteznek persze technikák, amelyek nehezíthetik vagy könnyíthetik a dolgát, ezek azonban minden rendszerben benne vannak, hiszen minden eljárás, minden szabály politikai – abban az értelemben, hogy valakinek (éppen) kedvezőbb, másnak pedig (éppen) kedvezőtlenebb. Bármit is fogad el tehát a parlament, attól önmagában nem jön el a Fidesz örökké tartó országlása, ebben kár reménykedni, ettől kár pánikba esni.”