„Akkor van esélye a baloldalnak arra, hogy hatással legyen a mostani folyamatokra, ha az MSZP hiteles, szociálisan érzékeny, a jelenkori kormány hibáira rámutat, és érvényes megoldások köré szervezett politikát folytat. Ezt eddig nem sikerült felmutatnia a szocialista pártnak, de ezen aligha segít a belső konfliktusok feszítése.
A Mesterházy Attila vezette MSZP-nek a nyilvánosságban valóban kevés átütő közlése volt az országban zajló eseményekről, de úgy nehéz is jókat mondaniuk, hogy ha az egykulcsos adó hátrányairól beszélnének, akkor is csak Gyurcsány Ferencről kérdezik őket. A volt kormányfőnek viszont abban van igaza, hogy hiába ábrándulnak ki tömegek a Fideszből, az MSZP támogatottsága csak nem gyarapszik. Ez pedig változtatásért kiált. A volt pártelnök azonban talán ott van tévedésben, hogy csak a médiakirakatból lehet pártja hasznára. Egy lépéssel hátrábbról talán messzebbre érne a hangja. A pártszavazás e tekintetben a szocialisták balszerencséjére konzerválhatja a patthelyzetet: mindkét fél úgy érezheti, visszaigazolták a szavazatok azt, amit eddig tett.
Másfelől azonban a pártszavazás tényleg elérte a célját (ha ez volt a cél), mert ha nem is lett érvényes és eredményes, a feltett kérdések így is a kongresszus elé kerülnek. Ahogyan egyébként is ez történt volna. Ezért nehéz megérteni a párttagnyilvántartás számai feletti kardozást. Mindez most inkább az orbáni rendszer megerősödésének kedvez, még ha rendre ki is jelentik, hogy azzal aztán nincs kiegyezés. A belső konfliktusok rendezése nélkül se ez, se más üzenet nem éri el az embereket.”