A végigvitt pártszavazás csak erősíteni látszik a feszültségeket.
„Akkor van esélye a baloldalnak arra, hogy hatással legyen a mostani folyamatokra, ha az MSZP hiteles, szociálisan érzékeny, a jelenkori kormány hibáira rámutat, és érvényes megoldások köré szervezett politikát folytat. Ezt eddig nem sikerült felmutatnia a szocialista pártnak, de ezen aligha segít a belső konfliktusok feszítése.
A Mesterházy Attila vezette MSZP-nek a nyilvánosságban valóban kevés átütő közlése volt az országban zajló eseményekről, de úgy nehéz is jókat mondaniuk, hogy ha az egykulcsos adó hátrányairól beszélnének, akkor is csak Gyurcsány Ferencről kérdezik őket. A volt kormányfőnek viszont abban van igaza, hogy hiába ábrándulnak ki tömegek a Fideszből, az MSZP támogatottsága csak nem gyarapszik. Ez pedig változtatásért kiált. A volt pártelnök azonban talán ott van tévedésben, hogy csak a médiakirakatból lehet pártja hasznára. Egy lépéssel hátrábbról talán messzebbre érne a hangja. A pártszavazás e tekintetben a szocialisták balszerencséjére konzerválhatja a patthelyzetet: mindkét fél úgy érezheti, visszaigazolták a szavazatok azt, amit eddig tett.
Másfelől azonban a pártszavazás tényleg elérte a célját (ha ez volt a cél), mert ha nem is lett érvényes és eredményes, a feltett kérdések így is a kongresszus elé kerülnek. Ahogyan egyébként is ez történt volna. Ezért nehéz megérteni a párttagnyilvántartás számai feletti kardozást. Mindez most inkább az orbáni rendszer megerősödésének kedvez, még ha rendre ki is jelentik, hogy azzal aztán nincs kiegyezés. A belső konfliktusok rendezése nélkül se ez, se más üzenet nem éri el az embereket.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Tényleg, ezt gondolja Lendvai Ildikó?
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
