A rendszer stabil, Kína a barátunk

„Kedves édesanyját igen nagyra tartom.

Idejön egy kínai miniszterelnök, és keresztcsontig benyalunk neki, hátha lök valami lét. Oké, teljesen rendben van, ez a politikus dolga, hogy olyan ánuszokban vizitáljon, ahonnan pénz várható, mert csórók vagyunk, nincs olajunk, nincs kukoricánk, nincs semmink. Ezzel speciel tisztában van a kínai miniszterelnök is, körülbelül annyira érdekeljük, mint halott heringet a vérbojli, de azért idejön lejattol, miniszterelnökkel kedvesen beszélget, aláír mindenfélét, nagyjából megveszi az országot, ha akarja, de nem akarja, tökéletesen érdektelen számára ez a paca, amit órákig kellett keresni a Google-on, mielőtt egyáltalán idetalált, és akkor kipattan ez a lehetetlen kis pókfocista, és belenyalja a világ mikrofonjába, hogy a nagy és baráti Kína azért csípi a buránkat, mert nálunk van a legstabilabb politikai rendszer egész Európában. (...)

Ez fontos szempont. Ugyanis Kínának is van atomja, és amekkora kurva a világ, ezt a körülményt figyelembe is veszi. Kínának továbbá van közel másfél milliárd lakosa is, úgyhogy üzletelni is megéri velük. Mi viszont akkor se leszünk többen itt tízmilliónál, ha Semjén Zsolt kettős állampolgárságot ad a törpenyulaknak. Az atom helyett meg kénytelenek vagyunk beérni azzal, hogy a miniszterelnök kokit és sallert oszt a pártkongresszuson. Néha berreghetne is hozzá, hogy motorizáltnak tűnjön, de félelmetesnek még akkor se nevezném.”