A Képíró-ügy

„Az egykori csendőr százados ügyében született, két napon át ismertetett elsőfokú ítélet, illetve annak visszhangja azonban arra utal, mintha az eljárás kezdeményezőit nem is annyira az igazságtétel vágya hajtotta volna. Erős a gyanúm, hogy az Efraim Zuroff vezette Simon Wiesenthal Központ a per kierőszakolásával leginkább a saját létét próbálta igazolni, s Képíró személyében találta meg az ideális „áldozatot”. Aki ráadásul kéznél volt; nem kellett valahonnan a dél-amerikai esőerdők mélyéről felkutatni, itt él Magyarországon 1996 óta.

Zuroffék akciója nem csak azért kifogásolható, mert a legkevésbé sem szolgálja a zászlajukra tűzött ügyet. A Képíró-per iránt tanúsított nemzetközi figyelem indokolatlan és káros, az elsőfokú ítélet heves kritikája méltánytalan és rosszindulatú. Jogállami alapelv, hogy bizonyítottság hiányában senkit sem lehet elítélni, még a politikai korrektség jegyében sem. Márpedig a bíró szerint a háborús bűntett elkövetésének tekintetében csak aggályok és kételyek vannak; a legbiztosabb pontja a történetnek éppen az, hogy Képíró Sándor megmentett egy szállodatulajdonos családot.”