Volt egyszer egy Figyelő című álom...

„Tegnap véget ért a magyar média történetének egy 11 éves fejezete: utolsó munkanapomat töltöttem a Figyelőnél. Távozom, ami rendkívül nehéz és fájdalmas elhatározás volt, de mi tagadás, hatalmas megkönnyebbülés. Sokan tudják a döntésem okát, de aki esetleg még nem, azok közül is sokan hallottak már ezt-azt a Figyelő új tulajdonosáról. A többiek találgassanak...

Végezetül álljon még itt egy kis írás (Facebook-méretekhez képest persze hosszú), a főszerkesztői búcsúm, amely a lapban nem jelenhetett meg. Aligha a tartalom zavarta a tulajdonost, azért döntött így, mert csak. Mert megtehette.

Búcsú

Tizenegy év és két hónap – ennyi időt töltöttem a Figyelőnél. A lap immár több mint fél évszázados történetének egyötödét. Ebből az elmúlt másfél évben főszerkesztőként irányítottam a szerkesztőség munkáját, kollégáimmal együtt arra törekedve, hogy Ön, tisztelt Olvasó az évtizedeken át megszokottan magas színvonalú, hiteles, mértékadó és mind üzleti, mind politikai értelemben pártatlan és független hetilapot vehessen hétről hétre a kezébe.

Kihívásokkal teli időszakot él manapság a média, s azon belül a Figyelő. A válság nem kímélte az ágazatot, különösen nem a nyomtatott sajtót. Mégis, ebben a közegben sikerült megingások nélkül szinte változatlanul megőriznünk a lap példányszámát, ami a mai hazai média világában tagadhatatlanul ritka és büszkeségre okot adó teljesítmény. Köszönet érte kollégáimnak, akiknek elkötelezett, felkészült és minőségi munkája nélkül ez nem lett volna lehetséges. S mindenekelőtt köszönet Önnek, tisztelt Olvasó, aki hűséggel kitartott a Figyelő mellett.

Az elmúlt időszakban a számos visszajelzés közül a talán leggyakrabban elhangzó elismerés az volt, hogy egy „bátor” lapot készítünk. Aligha tisztem megítélni, mekkora bátorság kell ma ahhoz, hogy egy szerkesztőség a körülöttünk lévő világ legfontosabb történéseiről, őszintén, tisztességgel és megkérdőjelezhetetlen pártatlansággal, adott esetben a mások által kényesebbnek ítélt témáktól sem megriadva írjon. Mi mindenesetre mindig erre törekedtünk. Méghozzá úgy – s meggyőződésem, hogy napjainkban egyre inkább ez a média, különösen az írott sajtó feladata –, hogy nem csupán azt mutattuk be, mi történt, hanem sokkal inkább azt igyekeztünk feltárni, milyen összefüggések állnak egy-egy esemény hátterében, illetve megpróbáltuk elemző módon megjósolni, az adott történésnek mik lesznek a következményei. Arra törekedtünk, hogy segítsük olvasóinkat értőn eligazodni a világ dolgaiban, az üzlet és a gazdaság összefüggéseiben.

Most búcsúzom a laptól és az olvasóktól. A Figyelőt május elejétől új tulajdonos adja ki, s úgy döntöttem, bő tizenegy esztendő után ez megfelelő alkalom, hogy továbblépjek, új kihívásokat keressek.

Az új főszerkesztőnek, Illisz Lászlónak és vele a Figyelőnek nagyon sok sikert kívánok.

Önnek pedig, tisztelt Olvasó, megköszönöm eddigi bizalmát, és remélem, hogy a jövőben is szívesen és megelégedéssel forgatja majd a lapot, s hű marad hozzá.

Tisztelettel,
Simon Ernő
főszerkesztő”