Meddig futja a tehetségből?

„Vannak egzisztenciális félelmeid?

Igen. A félelem találó szó. Jó esetben is csak annyit fogunk kapni, mint a megvonás után. A függetleneknek megítélt 10 százalék, lecsökkent nyolcra. A színházi törvényt meg fogják változtatni, új kategóriák születnek: lesznek nemzeti, kiemelt és egyéb színházak. Utóbbi váltja a hatos kategóriát, amibe eddig is bekerült boldog boldogtalan. A mi társulatunk 13 éve működik, ezért egy kicsit rosszul esik ez az »egyéb«, de ez van.

Támogatás, amit kaptok nem feltétlenül nevezhető »egyébnek«.

Olyan értelemben nem, hogy nekünk jutott a legtöbb pénz a kategóriában, de ezt én természetesnek tartom, mivel mi játszunk a legtöbbet, nekünk van a legnagyobb közönségünk, díjak és elismerések tekintetében is nehéz felvenni velünk a versenyt. Ne feledjük el, hogy a megvonás után a megítélt 69 millió helyett negyvenötből gazdálkodhattunk. A független érában így is nálunk lehet a legjobban keresni, de azt tudni kell, hogy a színészeink, állandó fizetés helyett próbapénzből, előadásgázsiból élnek, maguknak fizetik a tb-t, az adót, a nyugdíjat. Továbbá, ebből a negyvenötmillióból a repertoár mellett csak egy bemutatóra futja. Idén azért tudtunk mégis kettőt létrehozni, mert a Teather Der Welt beszállt a Szutyok költségeibe. Tehát ennyiből elméletileg csak egy lesz jövőre, amit én nem akarok elfogadni! Lenne tehát miért sírnom! Sírok is, csak nem tudok olyan jól, mint például Gáspár Máté, és Schilling Árpád. Tényleg csodálom őket azért, hogy annó képesek voltak hatékonyan érvényesíteni az érdekeiket.”