Koltay Gáborról és az „udvari művészetről”

„Koltay szavai édes muzsikaként csengenek a ma regnáló politikusi fülekben. Mint ahogy ebben a filmjében is igen – mondjuk így – »pártosan« látja és láttatja a trianoni traumát. Ennek kifejtésére itt és most nincs hely (Koltay tröténelemszemléletét, alkotói módszerét korábban a szakemberek már számos alkalommal ízekre szedték), de annyit azért érdemes megjegyezni, hogy egy ilyen »újraegyesítő« sorskérdésben előbb talán nemzeti konszenzusra kellene törekedni, s nem arra, hogy amikor egy alkotó a baloldalnak szolgál, akkor »elfelejti« a jobboldali nemzeti hagyományt. Amikor viszont a jobboldalt szolgálja ki, akkor elfeledkezik az országnak arról a feléről, amely más nézeteket vall az adott kérdésben. Belső béke, közös akarat, nemzeti együttműködés ugyanis csak akkor születhet, ha nem rekesztünk ki senkit, ha nem akarjuk ráerőltetni a véleményünket a másikra, ha leülünk vitatkozni egymással, ha nem erőszakoljuk meg – a politikai kurzus kínálta lehetőséget kihasználva – a nyilvánosságot a politikai marketinggel. A Vérző Magyarország ezért »csak« egy újabb propagandafilm. Mert egyoldalú, hatásvadász, s sok helyen hazug, hasonlóan az Itt élned, halnod kell című produkcióhoz, vagy a Horthyról készített filmjéhez.

Koltay – »udvari művészként« – láthatóan évtizedek óta komoly szerepzavarban van, hogy ki is ő tulajdonképpen. Filmrendező, forgatókönyvíró, felelős értelmiségi, nagyokat álmodó művész, pártpropagandista… Mindenkori elvbarátai azonban valószínűleg azt a küldetéses tudatot erősítik benne, hogy ő korunk egyik fontos és hiteles művészembere, aki igazgat, rendez, filmet készít, nyilatkozik, s meghatározó szereplő, mérvadó véleményformáló most a jobboldali holdudvarban is. Nem árt azonban, ha tudja, hogy a szétszakított Magyarország ma már nem Trianon miatt vérzik folyamatosan, hanem azért, mert hivatalos történelme az elmúlt évtizedekben pártapparatcsikok, politikai haszonlesők, eszmekufárok, ködlovagok, megmondó emberek, tanácsadók, bülbülszavú szóvivők, önszorgalmú kutyák és ügyes pártmarketingesek kezében volt és van ma is. Ők azok, akik minden korszakban aktuálpolitikai céljaik, s persze jól elfogott üzleti érdekeik érdekében formálják az ország múltját, jelenét és jövőjét.”