„Az ügyészség a példás büntetés kiszabása érdekében azt a perstratégiát választotta, hogy eredetileg társtettesként elkövetett emberölés és életveszélyt okozó testi sértés miatt nyújtotta be a vádiratot, amiért »csupán« határozott idejű szabadságvesztést lehet kiszabni. Ezért a büntetőper folyamán a vádlottak és védők könnyebb helyzetben érezhették magukat, mint amilyenben valójában voltak. Az ügyészség aztán szinte az utolsó pillanatban előhúzta az aduászt. Mégpedig azt az orvos szakértői véleményt, amely szerint a Cozma védelmére kelő játékostársa, Pesic sérülése olyan súlyos volt, hogy beavatkozás nélkül fél órán belül meghalt volna. Ez teremtett jogi alapot ahhoz, hogy társtettesként több emberen elkövetett emberölés kísérletére módosuljon a vád, amelyért már életfogytiglani fegyházbüntetést lehet kérni. A vádhatóság az első- és a másodrendű vádlott tekintetében indítványozta is a legszigorúbb büntetés kiszabását. (...)
Bármilyen súlyos és igazságos az ítélet, se Cozma életét, se Pesic egészségét visszaadni nem tudja. A példás ítélet azonban, ha másodfokon is megáll majd, megnyugvást hozhat az áldozatok hozzátartozói és a közvélemény számára is. Némi vigaszt jelenthet nekünk, hogy a tragédiát követően, a fiát gyászoló apában egy bölcsességgel megáldott férfit ismerhettünk meg, aki a tömeghisztéria határát súroló közfelháborodás kellős közepén példát mutatott higgadtságból, önfegyelemből. Aki a tragédiát követő nyilatkozataival többet tett a magyar és román nép megbékéléséért, mint politikusok tucatjai évtizedeken át.”