A humor lé­nyege a váratlanság

„A magyar közönség tehát befogadó?

– Jóval nyitottabb, mint gondoltuk. Amikor elkezdtük a stand-upot, én na­gyon szkeptikus voltam, hogy sikeres lesz-e, de a közönség érdeklődőnek bizonyult. A kezdeti fé­le­lmem azért volt, mert a kör­nyező or­szágokhoz képest egy humorpusztaság vagyunk. Lengyel­or­szág­ban több tucat kabarétársulat működik, Orosz­or­szág­ban pedig népi mozgalom a humoros improvizáció. Nem feltétle­nül jók mind, de a nagy számok törvénye alapján sok köztük a vicces.

Tud merre fejlődni a magyar stand-up?

– Persze. Ahogy az egyéni fellépők is tudnak to­vábblépni. A humor lé­nyege a váratlanság. Az emberi szervezet erre furcsán reagál, és ennek feloldására érkezik a nevetés. De ha valami kiszámítható, ak­kor a műfaj is unalmassá válik. Folyamatosan színesednie kell. Van a Duma­Jam, ahol hárman egyszerre improvizálnak, van a Dumakoncert, ahol vicces zenei számokat adnak elő. De például jó Kőhalmi Zol­tán egyik műsora is, ahol 70-es évekbeli kártyanaptá­rakból vetít összeállítást.

Mi vicces még ma Magyarországon ön szerint?

– Ami évtizedek óta jó szín­vonalú, az a L'art pour l'art Társulat. Vagy ott van a Hír­csár­da nevű álhírol­dal. Sok humoros egyszeri produkció is ké­szül: a Nézőművészeti Főiskola, a Pintér Béla Társulat egyes előadásai, de nagyon jó a Sóska, sült­ krumpli vagy a Portugál is.”