„Ferge Zsuzsa arra figyelmeztet, hogy mindazok az intézkedések, amelyek a Széll Kálmán Tervből és azzal szoros összefüggésben a konvergencia-programból egyáltalán megismerhetők, a közeljövőben mintegy hárommillió, már most szegénységben, illetve a szegénységi küszöb alatt élő embert fenyegetnek további huszonöt százalékos jövedelemcsökkenéssel.
Ez felfoghatatlan fejlemény: több, mint szociális krízis; tömegek számára a teljes életképtelenséget jelenti. És nyilvánvalóan arra vall, hogy az Orbán-éra gazdaságpolitikája nem egyszerűen olyan tévedések sorozata, amelyek kisebb-nagyobb korrekciókkal orvosolhatók, hanem totális kudarc. Az erőpolitikának mindenben alárendelt, voluntarista világszemlélet csődje, amit persze nem képesek beismerni, hiszen ha megtennék, egész »forradalmi« társadalomfilozófiájukat kellene temetniük.
És szemmel látható, hogy nincs helyette másik. Egy kiüresedett hatalomtechnikai koncepciót kellene felváltani kiérlelt társadalmi konszenzussal; egyszersmind megértve végre, hogy a felső középosztály támogatását nem lehet a már amúgy is leszakadtak további sarcolásából fedezni. Mi több, az alkalmazotti alsó és középrétegek, a közszolgálatban dolgozók kiszolgáltatottságának növelésével sem. Magyarországon a jómód persze igencsak relatív, de ahhoz kétség sem férhet, hogy a tehetősek vagy az akárcsak viszonylagos anyagi biztonságban lévők egyre inkább érzékelik, hogyan süllyed körülöttük minden: és nekik sem érdekük, hogy a nyomorgók növekvő többségének »közegében« éljenek a kapott előnyökkel.”