„A Nemzetközi Valutaalap roppant hatalmú vezérének gyors és brutális kivégzése mindenképpen figyelemre méltó, nem volna érdektelen, ha valamit megsejthetnénk a jelenség mögötti lényegről. Talán segíthet, hogy globális beszédhatalmi rendszer külhoni és ideiglenesen hazánk területén állomásozó reprezentánsai láthatólag sietve le is zárták a még el sem kezdődött történetet azzal, hogy ismét megmutatkozott, a nyugatias demokrácia a létező világok legjobbika, hiszen a rossz, bárki legyen is az, elnyeri méltó büntetését. És mint a népmesékben, itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána. Pontosabban (mint a régi viccben), aki nem hiszi, annak utánajárunk, ezért aztán azt ajánljuk, higgye el mindenki, akinek kedves az élete. (...)
Strauss-Kahn tehát, noha az elmúlt negyven év során éppen elég iskolát kijárt, a jelek szerint nem érezte a gazdi kivégzésére irányuló akaratát, vagy ha érezte is, nem tett semmit, amivel mindezt kivédhette volna. Teljes gázzal, fékezés nélkül hajtott bele az amúgy ráadásul elég primitív csapdába, amelyben egyetlen pillanat alatt halálra zúzta magát.
A lényeg tehát az volna, hogy minél közelebb kerüljünk annak a megértéshez, hogy miért is kapja most a büntetést. Alighanem főben járó bűnt követett el, vagy esetleg készült elkövetni, mert származása, »pedigréje« annyira kifogástalan, hogy a kivégzés megalázó brutalitása egyébként nem lenne megmagyarázható. Strauss-Kahn egész életében pusztító erők kollaboránsa volt, világtérben odakint és az ösztönök sötétjében odabent egyaránt, így rászolgált a kivégzésre.
Mindössze az árnyékolja be kissé erkölcsi elégtételünket, hogy az övéi, akik most kivégzik, még nálánál is sokkal sötétebbek és pusztítóbbak.”