Alekosz ante portas

„A műsor eddigi párbajai a történet alakításáról szóltak, a döntő viszont a jutalmazás pillanata. Ilyenkor az a kérdés, hogy ki érdemli meg a lakást és az autót. Mit gondolnánk arról a tanárról, aki a jó tanuló helyett azt dicséri meg, amelyik a legtöbbet fogdossa a lányokat? Mit kellene gondolnunk arról a Magyarországról, amely egy tőrőlmetszett sudribunkót stafíroz ki? Hát azt, hogy a sudribunkók országa.
 
A választék persze nem túl széles, nyilván egyszerűbb lenne a helyzet, ha Alekosz és Sólyom László között dőlne el a meccs. De ebben a mezőnyben is könnyű észrevenni a nyílt szívet, a jóindulatot. Jerzy nem egy zseni, semmiben sem kiemelkedő, például nem kivételesen tapló, nem hisztizik fölöslegesen, nem részegedik le mindig minden körülmények között, és nem leli örömét abban, hogy másokat idegesítsen. Egyszerű fickó, akivel ki lehet jönni. Celebnek talán nem a legalkalmasabb, de szomszédnak, kollégának, polgártársnak igen; és mint a többiek bemutatták, az is valami. Nem folttalan a múltja, de az a csöppnyi pornózás igazán megbocsátható, ennyi az egész, nem privatizált, nem volt ügynök, és nem kokettált a szélsőjobbal. Különben is azért csinálta, mert valamiből meg kellett élnie szegénynek. Pont azt bizonyítja, hogy a mélyszegénységben is emberek teremnek, sőt nagybetűs Emberek. Mindenesetre az egészen kisbetűs pondrók között Jerzy annak néz ki. Itt legalább van mit jutalmazni, és akkor Magyarország nem azt teszi közzé a legnézettebb tévéműsorában, hogy tahónak lenni jó stratégia.
 
Ha viszont az Alekoszok sikertörténetként jelennek meg, annak kellemetlen következményei lehetnek. Abból a dolgozó tömegek esetleg azt a következtetést vonják le, hogy ilyennek lenni nem gáz, sőt érdemes és még népszerű is. Akkor pedig, kedves néző, előbb-utóbb a te kertedben is nő egy ilyen. És közelről nem lesz vicces.”