Tündérmese

És, hogy ezek az angolok, mit össze angolkodtak! Botrány!

Bevallom, engem qrvára nem érdekelt ez az esküvő, de ez egy jó írás! (Ja, hát Apáti - író!)

Édes jó istenem, magyar népem! Csodaszarvas-üldöző, sült galambra váró, legendagyártó, összeesküvő és széthúzó, kocsmákban lázadozó, sírva vigadó, munkára és gondolkodásra mindig rest, gyülevész népségem! Lassan, az általunk oly régóta lenézett bocskoros oláhok, csicska svábok és tótok is kuncogva vesznek körül, a magunkat körülkerítő, sűrű szövésű ostobaságháló szemein átkukucskálva, gyermekeiket velünk, rezervátumba zárt őstulkokkal és vaddisznókkal riogatva, de közben jól körülröhögve. Hát nem veszitek észre hogy jobban megvezettek titeket ezzel a "Szent Koronával", mint a maorikat az üveggyönggyel? Csicska zsoldossá tettek minket a török ellen és miközben a vérünk hullott, a civilizált Nyugat az innen is kisíbolt aranyakon katedrálisokat épített és még a papjaik is a sajtkészítés és pezsgőgyártás titkain törték a fejüket?? És rendre elhülyítették fiatalságunk legjobbjait, megvették őket kilóra, mint legutóbb a "rendszerváltásra" kinevelt elitünket Soros György az ösztöndíjával? :)

Petőfi: Akasszátok fek a királyokat! Lamberg szivében kés, Latour nyakán Kötél, s utánok több is jön talán, Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! Ez mind igen jó, mind valóban szép, De még ezzel nem tettetek sokat - Akasszátok föl a királyokat! Kaszálhatd a fűt világvégig, Holnap kinő az, ha ma lenyesik. Tördelheted le a fa lombjait, Idő jártával újra kivirít; Tövestül kell kitépni azokat - Akasszátok föl a királyokat! Vagy nem tanúltad még meg, oh világ, Gyülölni méltóképen a királyt? Oh, hogyha szétönthetném köztetek Azt a szilaj veszett gyülöletet, Mitől keblem, mint a tenger, dagad! - Akasszátok föl a királyokat! Szivöknek minden porcikája rosz, Már anyja méhéből gazságot hoz, Vétek, gyalázat teljes élete, Szemétől a levegő fekete, S megromlik a föld, melyben elrohad - Akasszátok föl a királyokat! Ezerfelé bús harcmező a hon, Arat rajt a halál irtóztatón, Itt egy falu, amott egy város ég, Százezerek jajától zúg a lég; S halál, rablás mind a király miatt - Akasszátok föl a királyokat! Hiába ömlik, hősök, véretek, Ha a koronát el nem töritek, Fejét a szörny ismét fölemeli, S akkor megint elől kell kezdeni. Hiába lenne ennyi áldozat? - Akasszátok föl a királyokat! Mindenkinek barátság, kegyelem, Csak a királyoknak nem, sohasem! Lantom s kardom kezembül eldobom, A hóhérságot majd én folytatom, Ha kívülem rá ember nem akad - Akasszátok föl a királyokat! Debrecen, 1848. december