„A Széll Kálmán-tervet már az ön által említett tíz hónapos vita közben hirdették meg. Ez mennyiben írta felül az eredeti elképzeléseket?
A Széll Kálmán-terv valóban ebbe a tóba dobott követ. A terv célja egyértelmű és támogatandó, mert az ország legnagyobb gondja valóban az eladósodottság. Az ezért fizetett ár, a törlesztések gúzsba kötik a mindenkori kormányzatot. A terv egy gazdasági-pénzügyi szemléleten alapul, egyes esetekben azonban nem célok fogalmazódnak meg, hanem eszközöket ír le. Szerencsésebb lett volna fordítva, az elérendő célokat megfogalmazni, a szakma pedig megtalálná az optimális megoldásokat ezek megvalósításához. A vita végül is arról folyik, milyen oktatás segíti leginkább a gazdasági elképzeléseket. Aggodalommal nézem, hogy az oktatásból pénzt akarnak kivonni, ezt szolgálják a javaslatot. Rengeteg dolgot át lehet és kell alakítani az oktatásban, hatékonysági problémák is vannak, de összességében nem kevesebb, hanem több forrásra van szükség. A helyzet ellentmondásosságát az is jelzi, hogy a dokumentumban megfogalmazott javaslatok korántsem biztos, hogy megtakarítást eredményeznek, miközben erősen kérdéses, hogy a hatékonyságra, az oktatás minőségére pozitív hatással lennének-e.
A Széll Kálmán Terv most »mindenek fölött áll«, és ehhez kell a szakmai elképzeléseket igazítani, vagy a tárcák »alulról jövő kezdeményezései« alakítják magát a tervet?