„A Széll Kálmán-tervet már az ön által említett tíz hónapos vita közben hirdették meg. Ez mennyiben írta felül az eredeti elképzeléseket?
A Széll Kálmán-terv valóban ebbe a tóba dobott követ. A terv célja egyértelmű és támogatandó, mert az ország legnagyobb gondja valóban az eladósodottság. Az ezért fizetett ár, a törlesztések gúzsba kötik a mindenkori kormányzatot. A terv egy gazdasági-pénzügyi szemléleten alapul, egyes esetekben azonban nem célok fogalmazódnak meg, hanem eszközöket ír le. Szerencsésebb lett volna fordítva, az elérendő célokat megfogalmazni, a szakma pedig megtalálná az optimális megoldásokat ezek megvalósításához. A vita végül is arról folyik, milyen oktatás segíti leginkább a gazdasági elképzeléseket. Aggodalommal nézem, hogy az oktatásból pénzt akarnak kivonni, ezt szolgálják a javaslatot. Rengeteg dolgot át lehet és kell alakítani az oktatásban, hatékonysági problémák is vannak, de összességében nem kevesebb, hanem több forrásra van szükség. A helyzet ellentmondásosságát az is jelzi, hogy a dokumentumban megfogalmazott javaslatok korántsem biztos, hogy megtakarítást eredményeznek, miközben erősen kérdéses, hogy a hatékonyságra, az oktatás minőségére pozitív hatással lennének-e.
A Széll Kálmán Terv most »mindenek fölött áll«, és ehhez kell a szakmai elképzeléseket igazítani, vagy a tárcák »alulról jövő kezdeményezései« alakítják magát a tervet?
Komoly viták voltak a Fidesz-frakción, sőt a Fidesz elnökségén belül is a Széll Kálmán Terv nyilvánosságra hozatala előtt. Alapvetően Matolcsy György jegyzi ezeket az elképzeléseket, s nyilván Navracsics Tiborék is szerepet játszottak benne, de alapvetően egy pénzügyi-, gazdaságpolitikai szemlélet dominál, kevésbé kaptak hangsúlyt a belső szakmai, ágazati megfontolások. A vita és majd a megvalósítás során ezeket kell érvényre juttatni. Ha egy gazdasági célkitűzés több módon is megvalósítható, akkor nyilván annak van értelme, ha a szakmailag legmegalapozottabbat választjuk. (...)
Mások teljesen más kérdések kapcsán ugyanezt mondták: egyfajta »mindent ellenőrizni, kontrollálni akarást« éreznek a Fideszben. Mitől ez a mentalitás?
Az állam újraszervezésének szakaszában vagyunk. Hiszen ez az állam, és a közigazgatási rendszere szétesett a Gyurcsány-korszakban, újjá kell szervezni, átláthatóvá, ellenőrizhetővé tenni. De a magyar közigazgatásban mindig is volt egy erős hajlam a centralizálásra. Valószínűleg minden szereplő úgy gondolja, ha nem lennének a helyi központok, minden rendben menne, és csak az ő ellenérdekeltségük, és feudális viszonyaik miatt megy döcögve a szekér: ez a mindenkori központi közigazgatás attitűdje. Még csak azt sem mondom, hogy nincsenek riasztó ellenpéldák, de azért ez már egy a választók által ellenőrzött közigazgatás.”
