„Tehát mi a baj ezzel az Adidas-reklámmal, ami egyúttal az új Justice-szám premierje is volt? Igen, amiben Messitől Katy Perryn át az új-zélandi rögbiválogatottig felvonul mindenki, aki számít. Mármint azon a bajon túl, hogy ezek a grandiózus tornacsuka-hirdetések egyre fárasztóbbak, és az Adidas ráadásul egyszer már csinált egy ennél kettővel jobbat egy kettővel jobb francia elektronikus tánczenei duóval. A megfejtéshez vissza kell kanyarodnunk Lady Gagához.
Amikor itt legutóbb videóklipekről volt szó, az volt az eredmény, hogy Lady Gaga Telephone című kisfilmje korszakalkotó jelentőségű a műfaj történetében. Azért, mert a termékelhelyezés egészen újszerű és pofátlan megvalósításával egy olyan korszakban tudott a műfaj aranykorához méltóan grandiózus klipet készülni, amikor mindenki válságról és a zeneipar haláláról beszél. Sajnos ehhez képest az Adidas-reklám kínos és unalmas visszalépést jelent. (...)
Szemben Lady Gagával, aki elég erős és ügyes ahhoz, hogy magát adja el nagy multicégek segítségével, a Justice rossz vendéglátós zenészként másnak bazsevál. Talán ez is a legjobb hasonlat: a zenéjét reklámba eladó popzenész olcsó, vacak, dáridózó vendéglátós lesz. Az meg csak a slusszpoén, hogy közben kijött ennek a Civilization című új számnak a vágatlan, Messi-mentes verziója is, és bizony kifejezetten középszerű, ami semmi újat nem mutat a Justice négy évvel ezelőtti állapotához képest. Ezen kellett volna még egy kicsit agyalni, nem egy tornacipő-márkával bizniszelni.”