Olyannak látszom, mint akit zsarolni lehet?

„A Széll Kálmán-tervet sokan szerkezeti reformnak, mások megszorításnak hívják, de lényegében valahonnan pénzt kell elvenni, és akkor valakinek rossz lesz. Tudatos politikai taktika volt, hogy eddig válságadókkal és nem megszorításokkal tömtük a lyukat, vagy csak nem sikerült kitalálni, hogy mi legyen?

Ha valahonnan azért vesznek el pénzt, mert rosszul, nem hatékonyan vagy nem a megfelelő célra költik, esetleg ellopják, az először is nem rossz, hanem jó. Ezért én más irányból indulnék. Önmagában abból, hogy a költségvetési egyenleg jó, semmi sem következik. Rengeteg európai országban rossz a költségvetés egyenlege, de az emberek jól élnek. A kérdés nem az, hogy hány kórházi ágy lesz, hanem hogy hogyan lesz jobb az egészségügyi ellátás.

Két része van a válaszomnak. A kormány egyrészt a rosszul működő ellátási rendszereket szeretné megváltoztatni. Ilyen az oktatás, az egészségügy, a tömegközlekedés, a beruházásokra szánt pénz, amelyeknél pártállástól függetlenül mindenki érzékeli a problémát. De ez nem csak pénzkérdés. A pénz szempont, de az is, hogy mit akarunk elérni. Miből vonjuk ki, mihez adjuk hozzá. Ez kell meghatározza a kormány és a parlament döntéseit. Röviden szólva, hogy a közforintok elköltése jól szolgálja-e az embereket.

Másrészt az a véleményem, hogy nyolc év alatt a szocialisták nagyjából helyesen mérték fel a problémákat, és azokra az összes rossz választ megadták. Vagyis azt pontosan tudjuk, hogy hogyan nem lehet, hogyan nem szabad csinálni. A szocialisták azt persze nem tudták megmondani, hogy hogyan lehet sikerre vinni az országot. Lényegében ebbe  – meg a hazugságokba – buktak bele. Nekünk olyan megoldásokat kell találnunk, amelyek hasonló problémákra egészen más válaszokat adnak, de amelyek bírják a társadalom, a polgárok támogatását is.

Akkor ez az egy év a tervezés időszaka volt?

Volt egy romeltakarítási időszak, aztán mivel a kassza kongott az ürességtől, nyilván konszolidálni kellett az akut pénzügyi helyzetet. Erre ment rá az ősz. Majd ezek után valóban fel kellett készülni a nagy rendszerek átalakítására.”