Mi magunk fékezzük le magunkat

„- Ön megosztó személyiség. Akik nem kedvelik, azoknak véleménye szerint mi a problémájuk?

- Minden határozott véleménnyel bíró ember megosztó személyiség: vagy egyetértenek a határozott véleményével vagy nem. Ha valaki akar valamit a világtól és ráadásul viszonylag jó hatékonysággal működik, annak hamar kialakul az ellenzéke, különösen egy ilyen megosztott országban.. A zsigeri ellenszenv általában világnézeti különbségekből indul. (...)

- Közismerten konzervatív gondolkodású művészként miként ítéli meg a kormány kultúrpolitikáját, illetve azt, hogy már nincs önálló kulturális minisztérium? Ön szerint eleget öl a kultúrába a polgári kormány?

- Gyanítom, hogy körülbelül ugyanannyi pénzt költenek rá most, mint korábban, tehát keveset. De ennek a területnek az állapota nem csak a ráköltött pénz mennyiségétől függ: sok pénzt is el lehet költeni rossz hatékonysággal. A jelenlegi kormány tulajdonképpen nem vesz tudomást a kultúráról, talán azért, mert úgy érzi, annyi más, égetőbb feladata van, elsősorban a gazdaság területén. Minisztérium helyett államtitkárság van, mindegy minek hívják, ha hatékony ember vezeti. A jelen esetben a vezető személye is szimbolikus: benne van, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel a területtel, vagy egyelőre nem akarnak. Szerintem a legfontosabb terület a kultúra ügye, minden csak ezután jön. Igen, a gazdaság is. (...)

- Ez a mentalitás Ön szerint az irigységből fakad?

- Abból fakad, hogy ezt az országot tönkretették, felszabdalták. A nemzeti pszichébe beültették azt az ampullát, amely máig ontja a mérgeket magából. Ez a »tanuljunk meg kicsik lenni«-mentalitás, a nagyot gondolás képességének örökös kigúnyolása, a minden teljesítményt lesajnáló kishitűség. Mi magunk fékezzük le magunkat, már nem is kell hozzá külső erő.”