Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Sem a Széll Kálmán-tervben, sem a konvergenciaprogramban nincs olyan intézkedés, amelyet strukturális reformnak minősíthetnénk. Interjú.
„- Ha van kiadáscsökkentés, megszorítás, akkor az a baj, ha nincs, az. Miért bírálják most is vezető magyar közgazdászok a kormányt, amikor éppen drasztikus költségvetési kiigazításba, strukturális reformba kezdett?
- Először is: sem a Széll Kálmán tervben, sem a konvergencia programban egyetlen olyan intézkedés sincs, amelyet hosszú távon és visszafordíthatatlanul ható strukturális reformnak minősíthetnénk. Helyette drasztikus kiadáscsökkentés a cél mindkét programban. A jó hír ebben az, hogy a Fidesz 180 fokos fordulatot hajtott végre gazdaságpolitikai filozófiájában - nem a gazdasági programjában, mert ilyenje nem volt, és ma sincs.
Egyszerűen ráébredt - miután Brüsszelben keményen visszarángatták a valóság talajára -, hogy az EU nem járul hozzá egy olyan gazdasági programhoz, amely mesterséges hazai keresletnöveléssel dinamizálná a magyar gazdaságot, magas költségvetési hiány (7 százalékról beszéltek), növekvő államadósság és infláció árán.
- Tehát lehet azt mondani, hogy a kormány jó irányba fordította el a gazdaságirányítás rúdját?
- Egyáltalán nem. A program egy kívánságlista, amiben az egyes óhajokhoz konkrét megvalósítási ütemtervet csatoltak. Tehát eddig és eddig meg kell alkotni ezt és ezt a törvényt, ami 2012 január elsejével lép hatályba és ennyi és ennyi milliárdos megtakarítást eredményez. Ez nem programalkotás, hiszen semmilyen elemzés, modellezés nem előzte meg a kitűzött célok megvalósításának várható hatásait. Magyarul: előbb írták le a végeredményt, majd hozzáírták a jogalkotása teendőket és a határidőket.
- Tudna konkrét példát is mondani?
- Itt van például az 500 milliárdos megtakarítás, amit Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a vállalatok adminisztrációs terheinek csökkentésével akar elérni. Ennek egyik eleme, hogy 100 milliós forgalomról 300 milliósra emelik az összeghatárt, ami fölött kötelező a cégeknek könyvvizsgálót alkalmazni, és egyszerűsítik a személyi jövedelemadó adminisztrációját. Ezektől az intézkedésektől a miniszter 100 ezer új munkahelyet remél. De honnan veszi a számot, és miért gondolja, hogy ez munkahelyeket teremt? A kis- és közepes vállalatok, amelyeknek nyilván jól jön az adminisztráció visszanyesése, költségeket takaríthatnak meg, de ezzel legfeljebb a túlélési esélyük javul, új munkahelyekre, beruházásokra ettől nem lesz erejük.”