„A kilenc hónapja tartó viccelődés után jól esik néha egy-egy elmélyült perc a haza sorsáért felelős közembernek is. Ezt csak a pofátlan újságírók nem hajlandók megérteni. Képesek még ilyen intim pillanatokban is megzavarni a nemzeti felhatalmazással a parlamentbe küldött honatyát, és megkérdezni tőle, hogy hívják, ha már egyszer olyan helyen dohányzik, ahol tilos. Simon Zoltán, válaszolta Kerényi János.
Jó vicc. Mély értelmű, elgondolkodtató, nem az a fajta, amelynek hallatán az ember azonmód röhögésben tör ki. Végtére is egy néven az ember nem szokott nevetni, már csak azért sem, mert senki nem tehet a saját nevéről, hacsak le nem mond róla, és saját elhatározásából föl nem vesz egy kiválasztott, röhejes másikat. De éppen ez az, amiért a Simon Zoltán név olyan vicces. Kerényi János képviselő ugyanis hirtelen felindulásból, amit egy kétharmados felhatalmazással nem rendelkező újságíró pofátlan érdeklődése váltott ki benne, vissza akart térni a nemzeti együttműködés kedélyes és derűs politizálásához, ezért jó humorral nevet váltott.