„Ami azonban számít, az a parlamenti felhatalmazás. A tavaly április, amikor az elmúlt 20 évet elmosta az özönvíz. Elmosta a maga hazug kompromisszumaival. Elmosta egy valóban demokratikus, jogállami állam követelése és megteremtésének vágya.
Az alkotmány tehát a miénk. Azoké is, akik most nem érvelnek ellene, és azoké is, akiknek a képviselői majd megszavazzák. Mindannyiunké.
Az alkotmány vitájával ma megint egy új korszak kezdődik a rendszerváltoztatásban. De egészen addig, amíg a múltat nem tárjuk fel, a bűnösök pedig nem nyerik el a méltó büntetésüket, nem lesz vége a rendszerváltoztatásnak. Nem lesz vége a rendszerváltoztatásnak, amíg el nem jutunk a polgári élet: azaz a munkával kiküzdött jólét és a nemzeti összetartozás, a demokratikus jogok érvényesítésének világáig.
Ez is eljön egyszer.”