A Párizsi Magyar Intézet új igazgatója az együttműködésben látja az áttörés lehetőségét. Interjú.
„– Egy magyar intézetnek melyek lehetnek a céljai külföldön?
– Alapvetően kettős küldetése van. A fő feladat nyilvánvalóan az, hogy a magyar kultúra értékeit képviseljük a határainkon túl. Ezek az intézetek ugyanis döntően az adott ország közönségének szólnak. Vagyis megpróbáljuk a kultúránkból átadni azt, ami értelmezhető a franciák számára, legyen az képzőművészet, zene, gasztronómia vagy dizájn. Ezenkívül a mindenkori magyar intézet – mivel egyben Collegium Hungaricum is – része egy szélesebb értelemben vett társadalomtudományi intézményhálózatnak. Mint ilyen tudományos hely, olyan konferenciáknak és eseményeknek ad helyet, amelyek az ott élőkhöz szólnak, de a nyugat-európai magyar közösséghez is eljutnak. Az elmúlt százhúsz évben Párizs nagyon fontos színtere volt a magyar emigrációnak. Ideálisnak tartanám, ha évente legalább egy magyar–francia társadalomtudományi témájú konferenciát rendeznénk magyar vagy közép-európai témában kutató kinti tudósok részvételével. Ezekbe a rendezvényekbe bevonnánk a Párizsban tanuló magyar diákokat is. (...)
– A korábbi igazgatás mintha elsősorban a rétegkultúrát népszerűsítette volna. Egyetért ezzel az iránnyal?
– Minden igazgató egy kicsit a saját arculatára formálja az intézetet. Én a tudományos világban vagyok jobban otthon, ez persze nem azt jelenti, hogy bármit is kidobnék az eddigi programtípusokból, csak a tudományt hangsúlyosabban szeretném beemelni a kínálatunkba. Olyan változtatásokat is fontosnak tartok például, hogy az a magyar diák, aki Klebelsberg-ösztöndíjat kap, jelentkezzen be az intézetbe, és kutatása végeztével tartson a munkáiból beszámoló előadást. Természetesen a jól működő programokat folytatni szeretném az előző vezető munkáiból, ezek közé tartozik a könnyűzene és a kortárs képzőművészet bemutatása. Látnunk kell, hogy Párizsban több mint ötven kulturális intézet van, és megszámlálhatatlan mennyiségű program egy este alatt, ezért mi csak bizonyos pontokon tudunk áttörni. A környező országok kulturális intézeteivel összefogva hangsúlyosabbá válhatnak rendezvényeink, ennek erejét egyébként az előző vezetés is felismerte.”