Gyöngyöspata – most még megúsztuk

„A cigány kisebbséghez való mai viszonyukat természetesen nem egyetlen év történései formálták. Ahogy más, hasonló helyzetű településeken is megfigyelhető, a kiéleződött ellentétek mögött itt is hosszú évek, évtizedek romlása sejlik fel. A cigány kisebbséggel kapcsolatos beszédmódot, e többségi társadalomrészekben ma széles körben jellemző negatív általánosításokat, sok egyedi rossz tapasztalat előzte meg. Az pedig már esetleges, hogy éppen milyen konkrét sérelem mozgósítja, és tárja olyan brutális módon a nyilvánosság elé a kisebbségiek iránti visszafojtott többségi ellenszenvet és indulatokat, mint most Gyöngyöspatán. (...)

Nem lehetnek kétségeink, hogy a különféle önjelölt rendfenntartó alakulatok akciózása Gyöngyöspatán úgy növelte a többség biztonságérzetét, hogy ugyanakkor csökkentette a kisebbségét. Noha a rendőrség – az LMP, az MSZP és különféle civil jogvédő csoportok felszólítására – jelentős erőket vezényelt a településre, és fizikai atrocitásra nem került sor, e kívülről érkezett alakulatok tíz napon át tartó tevékenykedése komolyan hozzájárult a faluban a magyar többség és a cigány kisebbség közötti érzelmi ellentét felerősödéséhez, kiéleződéséhez. A cigány és nem cigány csoportok közötti viszony romlásához. A falu problémáinak etnikai ellentétekbe merevítéséhez. Csak bele kell kóstolni a falugyűlés hangulatába, csak bele kell hallgatni, bele kell olvasni a Patáról készült, cigányokat megszólaltató riportokba. És mi mást jelezne, hogy a cigány kisebbséghez tartozó pataiak nem vettek részt a falugyűlésen? (...)

Most mindenesetre örüljünk, hogy a történet átmenetileg békés véget ért. Együttérzésem a sérelmet szenvedett, meglopott, inzultált többségiekkel és az oktalanul megfélemlített kisebbségiekkel is. A kívülről jött önjelölt rendfenntartók elmentek, az ő közösségeik pedig ott maradnak Gyöngyöspatán, holnap is, holnapután is. Egymás mellett.”