Egy utópia: magyar konzervatív párt

„Kell egy csapat. Azaz kéne. Egy párt Magyarországnak. Itt és most. Egy konzervatív, jobboldali, de azon belül azért liberális. Szabadságpárti. Meg mérsékelt. De azért nem langyos, nemmaszatoló, nem puhány, nem örök kitérő. Ellenkezőleg: mindig szembenéző. A dolgok gyökeréhez nyúló. Nem passzív, nem defenzív, nem »hamis realista«. De nem is hiperaktív, nem kényszeres álcselekvő.

Nem fenyegetőző, nem támadó, nem agresszív. Építő, óvó, nem romboló. Együttműködő, békítő, érdekkiegyenlítő.

Kereszténységgel nyugodt lélekkel bensőséges viszonyt ápoló. Akár »kereszténydemokratának« is mondható. De nem kereszténykedő. Kezét nem a címlapon összekulcsoló. A Wekerle- és Szilágyi Dezső-féle, 1890-es évekbe vesző nívót (l. állam és egyház szétválasztása) tartó. Ha egyszer a magyarban a vasárnap az vásárnap és nem »nedelja«, azt elviselő.

Alkotmányos. Betű és szellem szerint is. Vitán felül, nem kétesen, nem kacsintva-lebegtető.”