Egy politikus valódi bűne

„Lázár legnagyobb, már-már megbocsáthatatlan bűne, hogy Hódmezővásárhelyen mindig megválasztják, ha elindul. Bűnös abban is, hogy befolyásos családi és üzleti háttér nélkül, önerőből építkezve, szorgalmával és tehetségével jutott odáig, ahol most van. Abban is ludas továbbá Lázár János, hogy nem udvarol a csőcseléknek nap nap után, ahogyan más pártokban igen gyakran előfordul. Inkább őszintén elmondja, hogy az olyan embert becsüli a leginkább, aki vitte valamire az életben.

Mennyire árulkodó, hogy pusztán magatartást kérnek számon Lázár Jánoson… Konkrét ügyek nincsenek. Egy tízforintos visszaélést, egy kósza adásvételi szerződést, semmit, de semmit nem találnak ellene. Maradnak a primitív, hihetetlen vádak: hogy ortodox zsidókkal gyarmatosíttatná városát, s hogy vajon mennyiért bérelték az autóját… Csatornabulvár témák, amelyek persze nem Lázárt, hanem a Vásárhelyen illegalitásba kényszerült hivatásos emberbarátokat és nyilaskereszteseket minősítik.

Mindeközben alaposan kilóg a lóláb: Lázár csak ürügy, az egész kormányra próbálják ráhúzni az »ezek megvetik az egyszerű embereket« feliratú vizes lepedőt. Ami szívük joga, csak mondjuk egy Gyurcsány- és Bajnai-féle, milliárdos gazembereket dajkáló miniszterelnökség után cseppet gyomorforgató eljárás. (...)

Ebben az országban az okozta a legnagyobb tragédiát, amikor a lumpenréteg kormányozni kezdett, a tudós, művelt, becsületes polgárt pedig elküldték kukoricát kapálni. Éppen ideje már, hogy az acsargó tömegek helyett a cselekvő, tevékeny, tiszteletre méltó emberek szabjanak új irányt a hazának. A Lázár-ügy – már ha egyáltalán van – valójában erről szól. Meg persze a kiragadott mondatfoszlányokról.”