„Nevek százait írhatnám le, azonban csak néhány személyt nevezek meg azok közül, akik kellő családi háttérrel váltak naggyá, de a nemzet számára nagyon kicsik maradtak. Itt van például a sokmilliárdos moszkvai ingatlanpanama gyanúsítottja, Fekszi Márta volt külügyi államtitkár, majd ENSZ-nagykövet. Ő, mint a Vándor Tamás volt rendőr századossal készített tavaly júliusi interjúmból kiderül, Fekszi László volt határőr parancsnok lánya. Fekszi apuka az ’56-os forradalom sárba tiprója, a megszálló szovjet hadsereg kiszolgálója és – a szemtanúk szerint – a legalább ötvenöt halálos áldozatot követelő mosonmagyaróvári sortűz egyik fő felelőse. Folytathatjuk a sort: Eörsi Mátyás Eörsi Gyula ötvenes évekbeli igazságügy-minisztériumi főkolompos fia, Bauer Tamás az ÁVH-s Bauer család gyermeke és Pető Iván Pető László ÁVH-s tiszt fia, de vannak sokan mások is, akikről már sokat írt az elmúlt húsz év sajtója.
Amikor Csurka mindezekről írt, kiközösítették, pedig csak az igazat írta. Hiába tagadják, a fenti példák is igazolják, hogy létezik a folytonosság az ötvenes évek ávós hatalma, ötvenhat pufajkás eltaposói vagy a kádári megtorlógépezet és az elmúlt évek balliberális kormányzása között. Most talán végre sikerülni fog, úgy érzem, most félnek, igaz, rúgkapálnak. Ők akarják meghatározni még az igazságot is, ez azonban nem fog sikerülni. Nagyon gazdagok lehetnénk, ha ez a sok áruló, hitszegő, az ő kutyáik kölykei, akik a múltat a jelenbe akarták bújtatni, nem lopták volna szét országunkat mindmáig teljesen büntetlenül. Na jó, egy-egy kisebb ítélet született, egy-egy gyenge, ócska per.”