„Derce Tamás ugyanis megérdemli az életműdíjat, rászolgált. Nem akármilyen polgármester volt. Lehet bírálni nyers stílusáért, szókimondásáért, nyakasságáért, sok mindenért, de aki összehasonlítja azt, hogy milyen volt húsz évvel ezelőtt Újpest és milyen most – és ehhez elég végigsétálni például a Váci út újpesti szakaszán – könnyen rádöbbenhet, hogy a településrész fejlődése jóval erőteljesebb, mint azt önmagában a kerület státusza, pozíciója indokolta vagy amit adottságai lehetővé tettek volna, vagyis: kellett hozzá a jó polgármester. És bár e rendeletet minden kétséget kizáróan Dercére írták – naná, ötször megválasztották –, annyiban semmiképpen sem személyre szabott, hogy mostantól kezdve bárki előtt nyitva áll a lehetőség: tessék, lehet legalább tíz évig polgármesternek lenni, közmegelégedettségre. A helyzet ugyanis az, hogy ha valaki erre a választott tisztségre adja a fejét, az 1. utóbb nagyon könnyen megégetheti magát egy új kurzus esetén, mert ma csak politikai akarat kérdése, hogy melyik döntésre húzzák rá a törvénytelenség gyanúját, tehát személyes kockázatot vállal; 2. ha nem volt korrupt, akkor nem lesz miből tisztességesen megélnie, időközben ugyanis az eredeti szakmájából kikopott.
Nem olyan hálás dolog ugyanis a polgármesteri tisztség. És talán érdemes volna azon is elgondolkodni, hogy azoknak a településvezetőknek, akik hosszú időn át eredményesen vezetnek egy közösséget – igen, többek között Demszky Gáborról van szó! –, automatikusan járjon ilyen »életműdíj«, politikai szimpátiáktól függetlenül.”