Bakács mérhetetlenül kínos frizbizése

„Bakács, a kritikus - jé, ilyen is van az országban? - arcát immár többen csókolgatták is, maga a figura olyan volt, amilyen egyébként.

Ám azóta eltelt csöppnyi idő. »Komoly« lapok elvétve foglalkoztatják - nyilván elkurvult, ugye -, alighanem maga is tett azért, hogy elómolnárosodjon, de hát mostanság (említette a Frizbiben) még a jelzálog meg a sokk csekk után is megmaradt neki havonta nyolcvan rongy: lopni ezért/ennyi miatt talán még mindig nem kéne. Nem álszent kijelentés ez: naná, hogy mindenki lop, sőt lopik. Igen, kedves Settenkedő, a politikusok speciel előszeretettel lopnak, meg hát régen velünk is megesett az ilyesmi (trafikból hetedikben radírt fogadásból, amikor elfordult az eladó néni), viszont ettől még ugyanolyan fölfoghatatlan a dolog: vásárlás közben rúd téliszalámit csórni várandós barátnőmmel az oldalamon. Itt valami durva zavar van. Vagy pszichés alapú (mindegyikünkkel megesik), vagy olyasféle, aminek inkább valamiféle vágyott, kardabeás ihletésű médiahek lehet a kiváltó oka: figyeljetek már rám, eltévedtem az úton! És rendeljetek cikket meg olaszkolbászos pizzát nekem, különben kibólintom az ablaküveget!

Ha kérdeznék, magam az utóbbi verzió felé hajlanék. Már csak azért is, mert az esettől láthatóan megrendült Hajdú a követhetetlen magyarázkodás-folyam végén szinte megkönnyebbülve közölte, hogy Bakácsnak, közbenjárására?, munkát ajánlott egy internetes újság főszerkesztője (az adásban nem nevesítették, de íme: a celebgyar.hu); miként a múlt szerdai Hócipőben Farkasházy Tivadar is jelezte: »Bakácsot viszont hétfőn felkértük, a következő számba már ír.« És még.”