„Ungváry Rudolf és a magafajta Gyurcsány-szekértolók soha semmilyen kockázatot nem vállaltak. Hol voltak a hősies írások a Népszabadságban Őszöd után? Az igen, az lett volna valami, ha akkor a becsület győz az akólmelegben tenyésző szellemi kényelem fölött. Megsüvegelte volna mindenki Ungváryt, ha akkor elküldi Gyurcsányt oda, ahová való volt, ha kiáll ártatlanul megvertek jogaiért.
Hajós András például előbbit megtette. Ettől nem lett jobboldali, nem kell szeretnie Orbán Viktort (nem is teszi), de már azzal a lemondásra való felszólítással is óriási kockázatot vállalt saját, hihetetlen intoleráns táborán belül, ezáltal pedig hitele lett. Számít a szava. Ungváry akkoriban is elvolt, kockázatmentesen, kényelemrettegőként, amikor politikai vélemény kifejezéséért elveszthetted a szemed világát Budapest utcáin. Egy igazi kultúr- és morálhérosz ilyen, ugye? S most, amikor a hős ellenálló pózában tetszeleg, milyen kockázatot is vállal? Semmilyet. Továbbra is kiszolgálja a rettegésigényt, kényelmesen, a szekértáborában megbecsülést szerezve. Megteheti. Sajtó- és véleményszabadság van. Tegye, bánom is én.
Az erkölcsi kioktatást viszont kikérem magamnak. És nem csupán magamnak. Mert tényleg nem csak gyalázatosakból és szégyenletesekből áll Magyarország - Ungváry viszont sajnos rég közéjük tartozik.”