Hiszel a varázslatban?
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
A filmgyártás jobbik része minden időben „összehozta” a maga igaz szerelem-, család- és házasságpárti moziját.
„Nincs új a nap alatt: a magyarországi katolikus püspöki kar által karácsony másnapján, „2011 – A házasság éve” címen meghirdetett rendezvénysorozatnak az „előképe” a kölni főegyházmegye 2007-es akciója volt vagy lehetett. Azzal a különbséggel, hogy a kölni püspök által szorgalmazott katolikus családsegítő program hétmillió eurós pénzalappal látott munkához, ennek a – szerintünk – hatalmas összegnek a kamatát, háromszázezer eurót fordíthattak a család és az élet védelmét szolgáló, hosszú távú terveikre a kölni egyházmegye katolikus papjai.(...)
A szerkesztők persze abból válogatnak, amiből lehet. Mert igaz ugyan, hogy mióta a mozgókép az emberiség kulturális kínálatában megjelent, a világ filmtermésének a nagyobbik része a párkapcsolatokkal foglalkozik, de a legritkább esetben a családi élet védelmét szolgálva. Kezdetben főleg cukros-szentimentális – és kétségbeejtően valószerűtlen – álomvilággal kábította el a mozi a párkapcsolatra, családalapításra érett ifjúságot. Mostanában – hatalmas elhitető erővel – az önzés létjogosultságát hirdeti nekik. A filmgyártás jobbik része, vitathatatlan értékeket felmutató szépírókkal is szövetkezve, persze minden időben »összehozta« a maga igaz szerelem-, család- és házasságpárti moziját. Hogy, hogy nem, ezek általában sikert is arattak. És nem is »csak« a nézők körében, de a szőrös szívű kritikusok között is.”