Négyből egy: amerikai lecke hazai konzervatívoknak

„A republikánusok ellenzik az adóemeléssel történő válságkezelést, mert úgy látják, a marginális adókulcsok növekedésével a gazdasági szereplők inkább visszafogják teljesítményüket. A konzervatív recept tehát az, hogy a gazdasági növekedést ösztönözni (bizonyos feltételek mellett és korlátok között) az adóterhelés csökkentésével lehet. Ehhez itthon annyit lehet hozzátenni, hogy számunkra az adóadminisztráció (és az egyéb kormányzati kötelezettségekkel kapcsolatos bürokrácia) terheinek mérséklése is kulcskérdés. Különböző felmérések igazolták, hogy sok vállalkozó számára még az adókulcsok csökkentésénél is nagyobb megtakarítást eredményezne az adminisztrációs kötelezettségek ésszerűsítése.

A válság és Magyarország botrányos költségvetési öröksége miatt 2010 a fenti szempontból egyébként vegyes eredményt hozott, mert míg bizonyos vállalkozások esetében (500 millió forint nyereségig) csökkent a társasági adó kulcsa (19-ről 10%-ra), s a kormány általában hitet tett az adócsökkentés mellett, számos ágazatban a válságkezelést szolgáló különadókat vezettek be. Az, hogy itt még messze vagyunk az általános adócsökkentéstől, jól mutatja az a tény, hogy a különféle szektorális válságadókból annyi adóbevételre számíthatunk összesen, amennyi a társasági adó várható nagysága lesz. Még ha a személyi jövedelemadóban megjelenő valóban jelentős átlagos csökkenést (összességében valahol 265 és 308 milliárd forint között) is figyelembe vesszük, akkor is azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen egy ideiglenes, válságkezelő adóátrendeződés jött létre. Ezt igazolja az is, hogy a 2011. évi költségvetés bevételi és kiadási főösszegének GDP-hez viszonyított aránya lényegében nem változik 2010-hez képest. 2011-ben tehát ezen a téren is további teendők állnak - legalábbis konzervatív normatív elköteleződés szemszögéből - a kormányzat előtt.”