Lánczi András: A szigorú erkölcsöt valló nép az örök hiszékenysége miatt vakhittel omlott az elit képmutatóbb részének a karjaiba

Képmutatásból, dühből, arroganciából, kollektív bűnösségből soha nem lesz egy kultúra, ezért nemzeti egység sem.

Ha a politika esetleg nem tenné meg, megteszi magának a szakma: együtt, bár nem összefogva kicsinálják a magyar filmet.
„Nehéz elképzelni, hogy ennél mélyebbre süllyedhet a magyar film megítélése. Mert lássuk csak, milyen hírekkel is szórakoztatott minket az elmúlt hónapokban a magyar filmvilág: az MMKA félig kiteregetett szennyesével, Návai Anikó fizetésével, a producerek jelzálogaival, a nagy öregek petíciójával, a díjnyertes Pál Adrienn (kritika) forgalmazhatatlanságával, P. Koltai Gábor állítólagos üzelmeivel, az idei Szemle elmaradásával, és a szokásosnál is keserűbb acsarkodással. Közben szép csendben sorra buktak el a korszak utolsó filmjei a mozikban, az egyetlen Üvegtigris-t kivéve.