„A lisszaboni határozatot 2003. június 4-én fogadta el a Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI), bevallottan a Fidesz, személyesen Orbán Viktor kezdeményezésére, és az ő információik alapján. Ebben többek közt ilyeneket írtak:
»Magyarországon a szocialista-liberális kormány hatalomra kerülése óta a következő jelenségek terjedtek el:
- pártpolitikai befolyás a rendőrségre,
- politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motiváltságú bírósági eljárások,
- állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása,
- ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából,
- „felségsértésszerű” bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt,
- a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns,
- a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása.« (fidesz.hu)
Különösebb hatása a nyilatkozatnak nem lett egyébként, a CDI nem az Európai Tanács. Arra viszont elég volt, hogy a kormányzó szocialisták felháborodjanak, hazug vádakról és árulkodásról kezdjenek kiabálni, és természetesen arról, hogy ez árt a hazának. »Még egy párt sem süllyedt ilyen mélyre«, mondta Kovács László akkor. Még az is felmerült, hogy határozatban tiltsák meg a belföldi viták exportálását. Orbán válasza az volt, hogy nem kéne szemétkedni, és akkor nem lenne rossz hírünk.
Egyiküknek sem barátja az emlékezet.”