„Megjelent a Biszku Bélával készült interjúkra épülő Bűn és büntetlenség című dokumentumfilm DVD-változata. A nagy visszhangot kiváltó film mellett háromórányi kimaradt jelenetet kapunk, amelyben láthatjuk a megtorló belügyért kiabálni, veszekedni és halkan motyogni. (...)
Amit például Balás-Piri László mesél 1956. november 23-áról, az többet mond el a korszakról minden évszámnál vagy adatnál. Az egykori pesti srác emlékei szerint ezen a napon megállt az élet Budapesten: ennyire hatékony volt a szovjet megszállással kombinált megfélemlítés, amit persze a kézi vezérléssel irányított sajtó igyekezett az ellenforradalmi csőcselék nyakába varrni. Balás-Piri elmondja azt is, hogy egy olyan rendezvényt, mint az 1957. május 1-jei felvonulás, ötvenhat telén még nem tudtak volna megcsinálni. »De addigra megtört a gerinc«. Biszku pedig a világ legtermészetesebb dolgaként közli: az össznépi parádé sikerének egyik legnagyobb titka az volt, hogy a kerületi pártszervezetek gondoskodtak a közönségről.
Ez ugyanolyan elszólásértékű, mint Biszku további megnyilvánulásai. Érdekes hallgatni persze az »Öreg« iránt táplált édes-bús nosztalgiát, a világ szocialista elitjének primitívségét bemutató sztorikat vagy a keményfejű kommunista vonalas gondolkodásából adódó abszurd értetlenséget. De a film és az extrák igazi ereje azokban a pillanatokban van, amikor Biszku szembesülni kényszerül közvetett vagy közvetlen utasításainak eredményével. Ilyenkor már nem ordibál, nem hadonászik, csak keresztbe fonja a karját, lefelé néz, és rendszerint azt motyogja, hogy erre ő nem emlékszik.
Pont, mint egy bírósági tárgyaláson.”