„Nos, most, hogy »megvadult fasiszta« lettem, itt az idő bemutatni a múzsámat. Tzvetzan Todorovnak hívják. Bulgáriában született 1939-ben, majd Párizsba emigrált, ott él a mai napig. Filozófus. (De nem nyert el honi pályázatokon százmilliókat.) Korunk legnagyobb gondolkodói közé tartozik, olyanokkal áll egy sorban, mint John Kekes vagy a nemrég elhunyt drága öreg, Molnár Tamás, vagy a hozzá hasonlóan az Egyesült Államokba emigrált John Lukacs.
A Magyar Lettre Internationale 1999-es téli számában jelent meg Todorov Az új moralizmus című esszéje, Karádi Éva fordításában. S ez az írás alapvetően meghatározta a következő tíz esztendőmet. Meghatározó mind a mai napig. S éppen most jött el az ideje, hogy néhány idézetet megosszak olvasóimmal, hogy megismervén Todorov immáron több mint tíz esztendővel ezelőtt leírt gondolatait, világosabban lássák a mát, és benne ezt a nemtelen, aljas háborút, amely most a magyar kormány és az ezt a kormányt kétharmados többséghez juttató magyar nép ellen zajlik. S hogy megértsék, mennyire könnyű manapság »megvadult fasisztává« válni. (...)
[A] Nyugat tíz éve még nem volt olyan tragikus és elviselhetetlen szellemi állapotban, mint ma. Ma abban van. És a Nyugathoz csatlakozott Magyarország új moralistái túllihegik példaképeiket. Egyrészt azért, mert súlyos kisebbségi komplexusokkal küzdenek, másrészt azért, mert feledtetni kell pártállami vagy korábbról való, még hátborzongatóbb pedigréjüket. Vagy egyszerűen csak szeretik a nyájat, ami meleg, mint a nyál. Így lesz bárkiből, bármikor fasiszta, náci, antiszemita. (...)