„Hol a határ? Ki és hogyan dönti el, melyik sérelem komoly és melyik röhejes? Világnézetileg semleges, laikus állam minderre csak egyféleképp felelhet: senki és sehogy. A szabadelvű demokrácia lényege a pluralizmus, amely egymást sértő, egymással keményen feleselő eszmék szabadpiaca. Kölcsönösen toleráljuk egymás sértő nézeteit. Megsértődni rajtuk jogunkban áll, rendőrért kiáltani miattuk nem. A vélemény általi morális sértést igazságosan üldözni azért képtelenség, mert míg egy ütésről, szúrásról, lövésről fizikailag eldönthető, hogy könnyű vagy súlyos testi sértés, egy gyilkosságra való megbízás, felbujtás valóságtartalma is ellenőrizhető, a „jellemgyilkosság”, a sértés, a morális provokáció nem mázsálható le objektíven. Mert nincs univerzális mérce.
A modern és független újságírás egy intelligens növényfaj, amely a mocsokban él, de nem a mocsokból. Mélybe fúródó szenzoros gyökérzete az oknyomozás, a riport, az exkluzív füles. A gyökér az, ami a korrupció, a hatalmi gőg és önérdek, a bigott ideológiai kizárólagosság mélyére ás, elemzi annak bűzös nedvét, eljuttatva a növény hírgyártásért felelős szárába. A közírászat, a gúnyrajz, a szubjektív alkotói látlelet pedig a sajtónövény rikító (bizony, irritáló és provokáló, intenzív szagú) virága. Elsőként azt vágja le hát a fűnyíró, utána a szárat, végül leás a gyökérig és kitépi azt is. Mit tegyünk ellene? Semmit. Ha valamit tehetünk, az az, hogy ugyanúgy tesszük a dolgunk, sőt. Még rárakunk egypár lapáttal. Halálra dolgoztatjuk a gépezetet. Túlhevítjük a fűnyíró motorját, amíg ki nem ég. Ezt a törvényt nem kell (és nem is szabad) betartani. Ugyanazért nem, amiért azt sem tartanánk be, ha demokratikusan választott parlamentünk helyreállítaná a rabszolgaságot vagy jobbágyságot. Ez a paragrafus szembemegy azzal, amiről 1789 óta az összes polgári forradalom és 1956, valamint az Unió, mint olyan szólnak. Szakmai, honpolgári és morális rezisztencia kell. El vagy tévedve, Lázár János! A háború már kitört, de abban igazad van, hogy el fogjátok veszíteni. A sajtószabadság olyan, mint a levegő. Amíg van, a nép előszeretettel hanyagolja és szennyezi, de amint nincs, hiányozni fog neki. Remélem, a fuldokló életösztönével lenyom benneteket a víz alá.”